Egyszer meg kéne kérdezni az ismerősöket, náluk hány éves korukban jött el a pillanat, amikor rájöttek, hogy a másik ízlésének kritizálása tökéletesen felesleges és csak szükségtelen konfliktusokat szülnek a "Hallgatnátok valami rendes rockot" kezdetű beszélgetések. Ez kb olyan, mintha azt mondanád, ennél inkább borsót a bab helyett. Akkor is ha hányingered van az ízétől, mert egyszer attól kaptál gyomorrontást és többet nem tudsz ránézni. Kíváncsi lennék arra is, hogy eljön-e az összes ember életében az a pillanat, amikor rájön, hogy nem fog beszakadni a dobhártyája, ha egyszer meghallgatja azt, amit a másik szeret és a végén még az is lehet, hogy talál olyat, ami az ő fülének is kedves, még ha nem is teszi azonnal magáévá az adott előadó teljes zenei repertoárját. Vajon mikor hány éves korukra világosodnak meg annyira az emberek (vagy fáradnak el), amikor már nem próbálják meggyőzni az környezetüket, hogy amit ők használnak (telefon/autó/vécéülőke) az a király és minden...