Ugrás a fő tartalomra
2003. j�lius 27., vas�rnap
16:05 | kiskacsa

Hello mindenki megint :). �sszeszedtem magam, sz�jjeldolgoztam az agyam, vettem egy �j telefont, �s mostm�r gprs internet van benne a hazunkban :D. Amugy m�g mindig �lek, �ppen hal�lra dolgozom magam minden nap. Suzuk �s opel alkatr�szeket gy�rtok. R�m izgalmas munka, �s egy cseppet sem monoton, amikor az ember 8 �ra alatt megcsin�l bel�le 1200 dbt :). Bar�tn�m az m�g mindig nincs, �s egyenl�re nem is hi�nyzik nagyon. J�v� h�t p�nteken meg ir�ny Kapolcs m�v�szetek v�lgye :)

Az �let am�gy csod�s, minden nap a tes�mn�l eszem a strandon, mert �ppen szak�cs a strand �tterm�ben :). Azt�n egy kis �szk�l�s, meg korcsoly�z�s :). Ma pl gombalevest, meg sajtal t�lt�tt sert�sbord�t :). Holnap kapros-t�r�s csirkemellet fogok enni :). Egy�bk�nt a tes�n nagyon j�l tud f�zni :). Meg ut�na valami el�g �rdekes nev� fagyi, azt�n egy kis mosogat�s a fagyiz�ban :).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...