Ugrás a fő tartalomra
A villamosra felszállva megcsapott az ai nagyon fura szag. Pár pillanat múlva tudatosult benne, hogy nincs benne semmi furcsa, ez csak tömény szar. Naívan azt hittem, hogy pusztán helyezkedéssel el lehet kerülni a a szaghalált és odaálltam az ablakon beáramló hűvös, ám friss levegő útjába. A hajam lobogott, de a markáns illat a széllel mit sem törödve továbbra is utat talált az orromba. Néhány pillanatig még reménykedtem, hogy ez csak afféle maradványszag, ami az orromban ragadt és egy mély levegővétel majd végleg megszabadít, ígyhát kifújtam a levegőt ès mélyet szippantottam. Ez azon nyomban feldúsította az eddig széllel átjárt szarszagot, azonnal romba döntve az orrom szagtároló képességéről alkotott elméletem. A következő megállóig főleg
a kilégzést gyakoroltam, aztán leszálltam.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem
Megjegyzés küldése
Read more »

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...
Megjegyzés küldése
Read more »