Ugrás a fő tartalomra

tegnap este

Igaz�b�l a tegnap este r�szemr�l m�r akkor el�g halott volt, amikor elindultunk. S�t, m�r el�tte is. Nem sok kedvem volt fel�lt�zni, valahogy kin�zni. M�g mindig nem vagyok kib�k�lve a gondolattal, hogy els� benyom�st kell tennem, m�ghozz� pozit�vat ahhoz, hogy ut�na tehessek m�sodikat is. Egyszer�en csak annyit szeretn�k, ha a n�k (l�nyok) nem azt n�zn�k, hogy mi van rajtam, hogy n�zek ki, hogy �ll a hajam, hanem megpr�b�ln�k megismerni a bel�l l�v� dolgokat, esetleg megpr�b�ln�nak meg�rteni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy egy ig�nytelen, �polatlan fick�val is sz�ba kellene �llni, hanem azt, hogy sosem tudhatod, ki milyen bel�l.

Persze ezeket mind �n mondom, amikor �n sem felelek meg a saj�t elv�r�saimnak. Abszol�t m�don a kin�zet alapj�n �t�lek... N�ha nem, de azok a pillanatok nagyon ritk�k... Az�rt persze nem az sz�m�t egy l�nyn�l, hogy mekkora mellei vannak, minden f�rfi megn�zi a nagymell� csajokat... Az�rt azt tudom, hogy majd megnyugszom, �s akkor nem a k�ls� lesz a v�zv�laszt� vonal a v�laszt�sn�l, hanem a bels�. Eddig sem volt olyan, hogy egy bel�l �res l�nnyal kezdtem volna. Nem kezdtem l�nyokkal :D.

Ez az eg�sz zavaros. Egyszer tiszta lesz :). Csak nem tudom, le fogom-e tudni �rni akkor.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...