Ugrás a fő tartalomra

Dolgok

Egyszer el fog j�nni a pillanat. Az eg�sz �ltem r�b�zom valakire. Valaki r�mb�zza az eg�sz �let�t. Olyan valaki lesz, aki mellett ki tudok �r�kk� tartani. Olyan valaki leszek, aki mellett ki tud �r�kk� tartani. Nem tudom elj�n-e valaha ez a pillanat �s lesz-e olyan valaki, aki mellett nem fogom azt �rezni, hogy be vagyok z�rva. Lesz-e olyan valaki, akivel nem az�rt maradok, mert meg�g�rtem neki, hanem, mert vele akarok maradni. Olyan valaki, aki nem csal�dik bennem. Ismer, �s pontosan olyannak szeret, amilyen vagyok �s tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy a hib�imb�l el�nyt kov�csoljon. Mindig csak �n...�n...�n. �s vajon, lesz-e olyan valaki, akinek minden rossz tulajdons�g�t szeretem, �s bel�tok a lelke legm�ly�re. Arra a r�szre, amelyek meghalnak, ha kimondj�k �ket...
Mi�rt nem alakult ki valami olyan szerv�nk, amellyel pontosan �tadhatjuk egym�snak azt amit �rz�nk, gondolunk, abban a form�ban, ahogy �rezz�k gondoljuk. Olyan �sszetetten, ahogyan a dolgok val�j�ban vannak, �s nem csak egy-egy sz�val, mondattal, hossz� �r�kon �t tart� besz�ddel, ami ugyan k�zelebb viszi a m�sikat a gondolataink meg�rt�s�hez, s�t tal�n az egyszer� gondolatokat teljes m�rt�kben �t tudjuk vele adni, viszont a nehezeket, amelyek t�bbszint�ek, az �rzelmeket, amelyek rettenetesen bonyolultak, �s amelyek sokkal nagyobb �sszetetts�get k�pviselnek, mint a gondolatok tal�n valaha fognak. A k�rd�sre a v�lasz, mit volt el�bb �rtelem vagy �rzelem, egyszer�. �rzelem. Ami�ta l�trej�ttek, az�ta fejl�dnek, v�ltoznak, �s egyre bonyolultabb �s bonyolultabb spir�lokat hoznak l�tre. Benne van a DNS-�nkben ? Tal�n tanuljuk ? Tal�n az egyszer�bbek benne vannak, a t�bbit meg kikombin�ljuk ezekb�l ? Megtanuljuk, hogyan kell �ket kombin�lni ? Vagy ahogy fejl�dt�nk, folyamatosan bonyol�dtak, �s mostanra minden bonyolult �rz�s vel�nk sz�letik ? Az biztos, hogy a kifejez�s�ket meg kell tanulni, nem magukt�l j�n, �s igencsak keserves lehet annak az �lete, akinek mag�t�l kell r�j�nnie, hogy fejezze ki �ket.

Ha valaki r��r magyar�zza el, mi�rt van az emberek k�z�tt szeretet, gy�l�let. Mi�rt j�k az �rzelmek, mi�rt alakultak ki, mire haszn�lhat�ak, hogy seg�ti ez a t�l�l�s�nket. Mi�rt mentek megy egy m�sik embert ak�r a saj�t �letem kock�ztat�s�val is, amikor ez egyr�szt az �n saj�t t�l�l�semet �s g�njeim tov�bbad�s�t vesz�lyezteti, m�sr�szt olyan g�neket mentek meg ez�ltal, amelyek k�s�bb ak�r a riv�lisaimm� is v�lhatnak. Magyarul ezel is �som magam alatt a g�dr�t. M�sr�szt viszont, egy m�sik emberen t�rt�n� seg�t�s, f�leg ha az illet� bar�t kateg�ri�ba tartozik, kellemesen �rinti az embert. Ez a t�rsadalom �ltal az emberbe nevelet �rz�s, vagy �gy sz�let�nk ? Ezzel is biztos�tjuk, hogyha olyan helyzetbe ker�l�nk, amikor a m�sik tudna csak seg�teni rajtunk, akkor seg�tsen ?


Megjegyz�s: ez a bejegyz�s �gy k�sz�lt, hogy meg�rtam az elej�t azt�n a v�g�t, �s k�z�pre sz�pen folytattam az elej�t. Sz�val ne lepj meg ezen L�ri, ha visszaolvasod, �s nincs �rtelme :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...