A foursquare az ördögtől való, ezt mindenki tudja. Elárulja, hogy nem vagyunk otthon, segít a betörőknek és rákot is okoz, meg lehet könyvet nyerni vele. Tegnap jött egy twitt: @amby_hu Könyves játék Foursquare-en http://post.ly/15pLm #cultofless #elado #book #game #játék #könyv. Elsőre úgy gondoltam, hogy mint rendes dolgozó ember, mire végzek a munkával és rálépnék én is a könyvvadász útjára, már rég vége lesz az egész vadászatnak. Aztán szép lassan elkezdtek felkerülni a könyvek a ördög új oldalára és úgy látszott, hogy a közelemben is hamarosan megérkezik egy bújkáló papírköteg. Tényleg így lett és kihasználva, hogy tegnap reggel hajnalban már a munkahelyen termeltem a GDP-t, leléptem fél ötkor.
Kb két buszmegálló múlva a kis kék pöttyöm ott pittyegett a gombostű mellett, ott álltam a Király Gyógyfürdő oldalában. Körbejárva az épületet, nem láttam egyetlen bújkáló könyvet sem, úgyhogy megint szemügyre vettem a térképet, ami azt jelezte, hogy valahol van egy belső udvar az épületen belül és annak a sarkába rejtőzött a Lassúság, így bementem a fürdőbe. A biztonsági őr egy fiatal srác volt, mondtam neki egy könyvet keresek amit elhagytak egy játék keretein belül. Kicsit furán nézett rám, aztán kicsit kifejtettem, úgyhogy beengedett mind a két belső udvarra. Az egyik sarkában egy mozaikokkal kirakott kád állt, elsőre azt vettem célba, ugyanis azt pletykálták, hogy a Kundera könyvek szeretnek kádakban ejtőzni. Sajnos nem volt egyik udvaron sem, közben megbeszéltük a sráccal, hogy biztos észrevette volna, ha egy könyv sétál be az ajtón és megpróbál elrejtőzni odabenn, más módon bejutni pedig nem tudott, mert a tető felől az épületre nemrég szereltek fel úgynevezett repülőkönyvelhárítót, amely elektromágneses hullámok segítségével akadályozza meg, hogy bármilyen könyv a levegőből támadjon. Azt mondta, erre a múlt heti sajnálatos könyvtámadások miatt volt szükség, ahol egy társa is elesett, de a könyvek seregében is jelentős veszteségek keletkeztek.
Kisétáltam, vissza az épület oldalában és körbejártam a parkot, de egy ehalott újságon kívül, ami kétséget kizáróan a múlt heti támadás egyik áldozata volt, semmit nem találtam. Ekkor a vadászösztönöm azt súgta, használjam újra egyetlen igaz szerelmem különleges képességeit, így megnéztem a helyet újra foursquare-en és láttam, hogy van egy tipp is a helyszínhez csatolva, miszerint a borostyán kúszik fel a fürdő falán. A megvilágosodás azonnali és elemi erejű volt, valahol olvastam, hogy a középkorban a könyvek egy várat a várfalon felkúszó borostyánokon felkapaszkodva foglaltak el. Néhány lépést téve a fal felé egyből láttam, hogy hasonló a szituáció is, de ebben az esetben csak egy támadó volt, gondolom bejutva kiiktatta volna a repülőkönyvelhárító eszköz áramellátását és végső csapást mértek volna a levegőből. Amit észrevett, próbált a borostyánszőnyegbe belesimulni, de már késő volt, egy gyors mozdulattal kivettem a borostyán mögül és kinyitottam, persze ettől azonnal kimúlt. Bevittem és megmutattam a trófeát a biztonsági őrnek, aztán elmondtam, hogy hol találtam rá és hogyan akadályoztam meg a szabotázst. Kitörő örömmel fogadta, majd búcsút intettünk egymásnak. Azonnal értesíteni próbáltam egyik vadásztársam @zakkantanett-et, ami nem sikerült, később megtudtam, hogy az amfiteátrumnál cserkészett be egy különösen vad példányt, amit még kutyák is védtek. Néhány perc múlva azonban hívott, hogy beszámoljon a sikerről.
Boldogan szálltam fel a buszra, azzal a tudattal, hogy a fürdő nekem köszönhetően menekült meg ma, a könyvet pedig feltettem a könyvespolcra a többi trófea közé, megvárom míg eléggé kiszárad, nem nagyon volt kedvem a frissen elhullott test tanulmányozásával foglalkozni.
Persze ezzel még nem volt vége. Elmentem és segítettem néhány sárkányt télire elszállásolni az egyik barlangba. Az este folyamán folyamatosan érkeztek a hírek a rejtőzködő könyvek semlegesítéséről, azonban a szentenderi úton jelzett rejtekhelyről semmi infó. Elhatározatam, hogy a végére járok a rejtélynek, bár egy picit féltem, hogy a helyszínen az előttem próbálkozók holttesteinek látványa fogad majd és ha nem vagyok elég óvatos, akkor én is gyarapítom a hullahegyet.
Kora reggelre időzítettem az akciót, állítólag olyankor a könyvek elgémberednek a hidegtől és a reakcióidejük is jelentősen megnő. A helyszínre érve nyílt terep fogadott, nem látszott sehol, olyan rejtekhely, ahová behúzódhatott. Öt perc alatt átfésültem a terepet, nem feledkezve meg a környező fákról, de sem a könyv, sem elesett vadásztársaim teteme nem került elő, így elégedetten nyugtáztam, a tényt, hogy a a veszély elhárult, de a harc hevében valószínűleg elfelejtette jelezni a a vadász, amikor végső csapást mért a támadó könyvre. Elégedetten szálltam vissza a buszra, tudva, hogy a világ ismét megmenekült és elhagytam a helyszínt.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani @amby_hu-nak és a Good bye Milano blognak a kalandokért és a könyvért.
Kb két buszmegálló múlva a kis kék pöttyöm ott pittyegett a gombostű mellett, ott álltam a Király Gyógyfürdő oldalában. Körbejárva az épületet, nem láttam egyetlen bújkáló könyvet sem, úgyhogy megint szemügyre vettem a térképet, ami azt jelezte, hogy valahol van egy belső udvar az épületen belül és annak a sarkába rejtőzött a Lassúság, így bementem a fürdőbe. A biztonsági őr egy fiatal srác volt, mondtam neki egy könyvet keresek amit elhagytak egy játék keretein belül. Kicsit furán nézett rám, aztán kicsit kifejtettem, úgyhogy beengedett mind a két belső udvarra. Az egyik sarkában egy mozaikokkal kirakott kád állt, elsőre azt vettem célba, ugyanis azt pletykálták, hogy a Kundera könyvek szeretnek kádakban ejtőzni. Sajnos nem volt egyik udvaron sem, közben megbeszéltük a sráccal, hogy biztos észrevette volna, ha egy könyv sétál be az ajtón és megpróbál elrejtőzni odabenn, más módon bejutni pedig nem tudott, mert a tető felől az épületre nemrég szereltek fel úgynevezett repülőkönyvelhárítót, amely elektromágneses hullámok segítségével akadályozza meg, hogy bármilyen könyv a levegőből támadjon. Azt mondta, erre a múlt heti sajnálatos könyvtámadások miatt volt szükség, ahol egy társa is elesett, de a könyvek seregében is jelentős veszteségek keletkeztek.
Kisétáltam, vissza az épület oldalában és körbejártam a parkot, de egy ehalott újságon kívül, ami kétséget kizáróan a múlt heti támadás egyik áldozata volt, semmit nem találtam. Ekkor a vadászösztönöm azt súgta, használjam újra egyetlen igaz szerelmem különleges képességeit, így megnéztem a helyet újra foursquare-en és láttam, hogy van egy tipp is a helyszínhez csatolva, miszerint a borostyán kúszik fel a fürdő falán. A megvilágosodás azonnali és elemi erejű volt, valahol olvastam, hogy a középkorban a könyvek egy várat a várfalon felkúszó borostyánokon felkapaszkodva foglaltak el. Néhány lépést téve a fal felé egyből láttam, hogy hasonló a szituáció is, de ebben az esetben csak egy támadó volt, gondolom bejutva kiiktatta volna a repülőkönyvelhárító eszköz áramellátását és végső csapást mértek volna a levegőből. Amit észrevett, próbált a borostyánszőnyegbe belesimulni, de már késő volt, egy gyors mozdulattal kivettem a borostyán mögül és kinyitottam, persze ettől azonnal kimúlt. Bevittem és megmutattam a trófeát a biztonsági őrnek, aztán elmondtam, hogy hol találtam rá és hogyan akadályoztam meg a szabotázst. Kitörő örömmel fogadta, majd búcsút intettünk egymásnak. Azonnal értesíteni próbáltam egyik vadásztársam @zakkantanett-et, ami nem sikerült, később megtudtam, hogy az amfiteátrumnál cserkészett be egy különösen vad példányt, amit még kutyák is védtek. Néhány perc múlva azonban hívott, hogy beszámoljon a sikerről.
Boldogan szálltam fel a buszra, azzal a tudattal, hogy a fürdő nekem köszönhetően menekült meg ma, a könyvet pedig feltettem a könyvespolcra a többi trófea közé, megvárom míg eléggé kiszárad, nem nagyon volt kedvem a frissen elhullott test tanulmányozásával foglalkozni.
Persze ezzel még nem volt vége. Elmentem és segítettem néhány sárkányt télire elszállásolni az egyik barlangba. Az este folyamán folyamatosan érkeztek a hírek a rejtőzködő könyvek semlegesítéséről, azonban a szentenderi úton jelzett rejtekhelyről semmi infó. Elhatározatam, hogy a végére járok a rejtélynek, bár egy picit féltem, hogy a helyszínen az előttem próbálkozók holttesteinek látványa fogad majd és ha nem vagyok elég óvatos, akkor én is gyarapítom a hullahegyet.
Kora reggelre időzítettem az akciót, állítólag olyankor a könyvek elgémberednek a hidegtől és a reakcióidejük is jelentősen megnő. A helyszínre érve nyílt terep fogadott, nem látszott sehol, olyan rejtekhely, ahová behúzódhatott. Öt perc alatt átfésültem a terepet, nem feledkezve meg a környező fákról, de sem a könyv, sem elesett vadásztársaim teteme nem került elő, így elégedetten nyugtáztam, a tényt, hogy a a veszély elhárult, de a harc hevében valószínűleg elfelejtette jelezni a a vadász, amikor végső csapást mért a támadó könyvre. Elégedetten szálltam vissza a buszra, tudva, hogy a világ ismét megmenekült és elhagytam a helyszínt.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani @amby_hu-nak és a Good bye Milano blognak a kalandokért és a könyvért.
Itt röhögök :D Kösziköszi! Szuper post lett!
VálaszTörlés