Azon gondolkodom, hogy hány sikertelen próbálkozás után zárkózik be az ember. Néha úgy érzem, ideje lenne eldobni a kulcsot és valami másféle szórakozás után nézni, de aztán mindig eszembe jut, hogy jó dolog úgy hazajönni, hogy vár valaki.
Így aztán marad a visszautasítások hosszú-hosszú sorozata, mind egy-egy téglát helyez el a falban, ami szép lassan elveszi a kilátást.
Ma azon gondolkodtam, miért tekint rám az ellenkező nem inkább barátként, mint potenciális partnerként, persze nem jutottam sehová.
Az a gond, hogy lassan tényleg elmegy a kedvem az egésztől és biztosan nem lesz senki, aki venné a fáradtságot, hogy próbálkozzon az égig érő falnál, hátha van rajta legalább egy kapu vagy rés, ha meg nem találna, akkor utat törne magának. Nem igazán van már energiám, amit falbontásra fordítanék.
Szóval ha álmodban rést keresel a falon és ébredéskor egy légkalapácsot ölelgetve ébredsz, akkor gyere nyugodtan falat bontani, lesz mit :)
Így aztán marad a visszautasítások hosszú-hosszú sorozata, mind egy-egy téglát helyez el a falban, ami szép lassan elveszi a kilátást.
Ma azon gondolkodtam, miért tekint rám az ellenkező nem inkább barátként, mint potenciális partnerként, persze nem jutottam sehová.
Az a gond, hogy lassan tényleg elmegy a kedvem az egésztől és biztosan nem lesz senki, aki venné a fáradtságot, hogy próbálkozzon az égig érő falnál, hátha van rajta legalább egy kapu vagy rés, ha meg nem találna, akkor utat törne magának. Nem igazán van már energiám, amit falbontásra fordítanék.
Szóval ha álmodban rést keresel a falon és ébredéskor egy légkalapácsot ölelgetve ébredsz, akkor gyere nyugodtan falat bontani, lesz mit :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése