Ma kicsit elolvastam azt, amit régen ide írtam és rájöttem, hogy közepesen vicces voltam. Nagyon jókat nevettem a saját vicceimen, úgyhogy talán itt az ideje, hogy folytassam.
Meg azért is, mert mindig hittem benne, hogy majd a bloggal lesz csajom. Ül a gépe előtt, elolvassa a sok egymás mögé halmozott szót, jót nevet és azt gondolja, megszerzem ezt a pasit magamnak, hogy megnézzem, vajon élőben is van-e ilyen vicces, mint papíron. Most meg egyedül vagyok, mint az ujjam.
Persze egyik ujjam sincs egyedül, mindegyik mellett ott van a másik és igazából nincs itthon egy minőségi balta, hogy ezt a hasonlatot tökéletesre emelhesse azzal, hogy lemetélem az ujjaim, meg egyébként is összevéreznék vele mindent, aztán egy maradék ujjal a vért is nehezebb feltakarítani. Szóval marad a hasonlat, vérmentesen.
Megnéztem, az út még ott van a lábam alatt, a gravitáció még mindig elég megbízhatóan működik, úgyhogy Innentől aztán patakokban csörgedezhet a jegyzetelés az út mellett.
Tehát kedves Hölgyem, Uram, aki a drót másik végén épp ezeket a sorokat olvassa. Olvassa el a régi dolgokat, nevessen nagyokat. Írjon nekem rajongói leveleket és nyűgözzön le szellemi nagyságom dicséretével. Érezzem, hogy akar engem, a lelke sajog hiányomtól és csak arra vágyik, hogy végre személyes varázsommal együtt tapasztalhassa meg agyamból a számon át kiáramló kreatív energiákat. Amelyek arra kényszerítik, hogy a földön görcsökben fetrengve kacagjon fennhangon.
És ha ez még nem lenne elég, az első dolog, amit megteszek, az korunk nagy találmányának, a lájk gombnak a beintegrásála eme szent blogba, hogy haladjak a korral és mindenki láthassa, hogy igen, rajongóim megszámlálhatatlanul népesítik be az internet kies mezőit.
Készüljetek a lájkolásra.
Meg azért is, mert mindig hittem benne, hogy majd a bloggal lesz csajom. Ül a gépe előtt, elolvassa a sok egymás mögé halmozott szót, jót nevet és azt gondolja, megszerzem ezt a pasit magamnak, hogy megnézzem, vajon élőben is van-e ilyen vicces, mint papíron. Most meg egyedül vagyok, mint az ujjam.
Persze egyik ujjam sincs egyedül, mindegyik mellett ott van a másik és igazából nincs itthon egy minőségi balta, hogy ezt a hasonlatot tökéletesre emelhesse azzal, hogy lemetélem az ujjaim, meg egyébként is összevéreznék vele mindent, aztán egy maradék ujjal a vért is nehezebb feltakarítani. Szóval marad a hasonlat, vérmentesen.
Megnéztem, az út még ott van a lábam alatt, a gravitáció még mindig elég megbízhatóan működik, úgyhogy Innentől aztán patakokban csörgedezhet a jegyzetelés az út mellett.
Tehát kedves Hölgyem, Uram, aki a drót másik végén épp ezeket a sorokat olvassa. Olvassa el a régi dolgokat, nevessen nagyokat. Írjon nekem rajongói leveleket és nyűgözzön le szellemi nagyságom dicséretével. Érezzem, hogy akar engem, a lelke sajog hiányomtól és csak arra vágyik, hogy végre személyes varázsommal együtt tapasztalhassa meg agyamból a számon át kiáramló kreatív energiákat. Amelyek arra kényszerítik, hogy a földön görcsökben fetrengve kacagjon fennhangon.
És ha ez még nem lenne elég, az első dolog, amit megteszek, az korunk nagy találmányának, a lájk gombnak a beintegrásála eme szent blogba, hogy haladjak a korral és mindenki láthassa, hogy igen, rajongóim megszámlálhatatlanul népesítik be az internet kies mezőit.
Készüljetek a lájkolásra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése