Ugrás a fő tartalomra
Már kora reggel megdöbbentett a bennem rejlő tehetség. Csak a tükör elé kellett állnom és azonnal láttam, hogy olyan zsenialitás rejtőzik a mélyben, amely csak arra vár, hogy egy óvatlan pillanatban gejzírszerűen előtörjön. 

Ezt persze eddig elég jól sikerült kordában tartani, köszönhetően a folyamatos koncentrációnak, de érzem, hogy minden éjjel egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy a fejemben lévő alternatív valóságból kitépve magát, átszakítsa a többiek valóságának szövetét és teljesen magába olvassza őket. Valószínűleg éjjel fog megtörténni, amikor csökken a koncetráció, de eddig csak ráutaló jelek vannak.

Hogy honnan tudom mindezt ? Ma reggel a tükör előtt megállapítottam, hogy az egy centis hajam sikerült négy helyen legalább ötféle irányba elaludni, hatba, hogyha a harminc fok alatti elhajlásokat is figyelembe vesszük. Ez egyértelmű jele annak, hogy odabenn készül valami, ami egyszer csak egy óriás fekete alternatív valóság vortexként fog kiemelkedni és elsöpri a valóságot.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...