Ugrás a fő tartalomra

Virágnak

Köszi a verseket
Köszi a mondókát
Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság

Köszi a haragot
Köszi az ordítást

Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság


Köszi a könnyeket

Köszi a görcsöket

Köszi az országot, velem jött, enyém lett

Köszi a dalokat

Köszi a kisprózát

Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett

Csináld tovább

Amit csinálsz

Ha van erőd

Ha van tintád


Csináld tovább

Amit csinálsz

Kell valaki

Aki még lát


Csináld tovább

Amit csinálsz

Legyen aki

Farkast kiált


Mert ha már nincs senki sem

Hová lesz az életem

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...