Ugrás a fő tartalomra

Útikalaz stopposszemmel(?)

Már csütörtökön megnéztem a filmet, de csak mostanra sikerült nagyjából véleményt alkotni róla.

A film nem rossz. Sajnos szerintem nem is jó. Nagyon kevés igazi adamsi pillantot lehet benne találni. Rengeteg dialógusból kihagytak olyan mondatokat, ami miatt az egész elveszti az értelmét és egyáltalán nem lesz humoros. Az egyik legfontosabb dolgot szintén kihagyták belőle, mégpedig a törölközőről szóló szócikket az útikalauzból. Enélkül pedig egy olyan embernek, aki nem olvasta a könyvet, egyáltalán nincs ennek semmit értelme. Azt meg végképp nem értem, mi a fenének kellett szerelmi szálat behozni a filmbe... (A faszért nem tudnak az idióta amerikaiak anélkül filmet csinálni, hogy ne legyen romantikus elem....)

Magát az útikalauzt zseniálisan csinálták meg, a hangját is állati jól eltalálták. A színészekkel sincs semmi bajom, nagyjból a megfelelő színészt választották a megfelelő szerepre. Nekem a legjobban Szlartibartfaszt tetszett.

Vizuális téren semmi gondom nem volt a filmmel, bár a vogon szerintem eléggé bábúknak néztek ki. Az Arany Szív állati jól nézett ki, viszont a valószínűtlenségi hajtóműnél én ragaszkodtam volna a könyvhöz.

Összességében nem volt rossz film, de ha legközelebb egy adag útikalauzos élményre lesz szükségem, eszembe sem fog jutni, hogy megnézzem a filmet, inkább a könyvet veszem le a polcról.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...