I'm probably overthinking this

Úgy látszik a Kispál és a borz plusz a tegnapi 5 rész jó hatással volt a tudaalattimra. Nem emlékszem pontosan, hogy mit álmodtam, csak részletekre belőle, de valami szigeten voltunk, ahová több hónapra mentünk, de nem nyaralni, hanem valamilyen kutató(?)program keretében. Később futottam a tóban, aztán megcsókoltam egy lányt, és összeölelkezve mentünk vissza a arra a részre, ahol az ágyak voltak. A visszafelé úton találkoztam Nellivel meg az anyjával. Nellinek kerekedett a hasa és a hangja is más volt. Nem tudom miért, de az anyját sem akartam megszabadítani a lét számára elviselhetetlen fájdalmától. A lányról nem tudok semmit, csak hogy rövid barna haja volt.

Eszembe jutott, hogy boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Ma tettem egy elvetélt kísérletet a mikró fekgyújtására, nem sikerült, viszont a lakást még mindig átható égett paprikás csirkemellsonka illat lengi be. Ma végre eljutottam a műjégre és ha minden jól megy, előbb utóbb térdik lekorcsolyázom a lábaim.

Lesz a hét végén, a részletes program itt található. (a szendvicssütőnk meg feladta a harcot)

Milyen jó, hogy 80 ismert magyar személy aláírta, hogy ne hosszabítsák meg a paksi atomerőmű élettartalmát. Azt biztosan jól tudják, hogy az erőmű jelenleg kb az ország villamosenergia-igényének 40 %-át adja. Arra is biztosan gondoltak, hogy ezt az igényt honnan fogjuk fedezni. Fosszilis üzemanyaggal működő erőművet nem kéne építeni. A szélerőmű, mint korunk egyik slágere megint csak kiesik, mivel a szél eléggé bizonytalanul fúj az országban és ha egyszer csak megáll senki nem örülnek annak, ha nála menne el az áram (ennek megakadályozására , a szélerőművek mögött mindig van 80 % forgótartalék, ami azt jelenti, hogy az tartalék erőmű már működik, szinkronban jár a hálózattal a generátora, de nincs csúcsra járatva, persze ez általában fosszilis tüzelőanyagot használó erőmű). Vízierőművel lehetne építeni, csak akkor azt sürgősen el kellene kezdeni, de az ellen is mindenki tiltakozna, mert hogy milyen hatalmas károkat okoz a környezetben és az élővilágban. Egy másik megoldás, ha vesszük a...

Kundera Hallhatatlansága végigolvasva, nekem tetszett. Márai Kassai őrjárata majdnem, ez elején úgy gondoltam a fickó sültbolond, de így a vége felé kezd egyre jobban tetszeni. Viszont az könnyen lehet, hogy nem ezt kellett volna elsőre elolvasni Máraitól.

Ahelyett, hogy ma kipihentem volna a hét fáradalmait, egész nap tanultam. Az elejének még volt értelme, mert csiszolgattuk kicsit a spanyol kiejtésem, de az esti protokollelemzős házitől már kivan mindenem.

Sikerült ebédet főzni és ehető is lett. Sőt a teteje kifejezetten finom.

Ma rossz nap volt, de legalább bevásároltam és holnap alkothatok ebédet. Megint ugyanabba a hibába próbálok meg beleesni.

Kunderát olvasok. Vannak neki elméletei, érdekesek. Ha nagy leszek, egy kicsit Kundera leszek.

Sajnos nem vagyok képes megírni megint. A lényeg, amikor ma közölték velem, hogy gondoljak a szép dolgokra, akkor egyből az jutott eszembe, amikor vele együtt ültem egy padon otthon a virágzó fák alatt. Megöleltem, ő is megölelt. Nem kellett egy szót sem szólnunk ahhoz, hogy tudjuk mit érez a másik. Soha többet nem éreztem olyat utána. Amikor egyszer megint lesz kedvem leírni az egészet, akkor leírom, mert nincs értelme hézagosan leírni és most nincs türelmem odafigyelni a részletekre. A lényeg, hogy akkor szereztem be a falaim, főleg annak köszönhetően, hogy vakon szerettem a lányt és mindenképp meg akartam felelni az ő elvárásainak, így szépen úgy tettem, mintha olyan lennék, amilyet ő akar, magamnak is hazudva.

Csak annyit szeretnék veled közölni: LÉTEZEM

Semmi extra csak a szokásos baromkodás. Elúszott önálló labor, 5 kivett könyvtári könyv, egy szokás szerint nő miatt, szokás szerint a csodára várva. Csoda jött, aztán elment megint. Találkoztam életem első barátnőjével a vonaton. Nelli szüleivel a temetőben. Szegény csajt felcsinálták és gyereke lett férje meg nem. Dehát az ő Istenünk nem bottal üti az embereket, csak úgy simán mindenfélével. Néha úgy érzem illene egészen közel menni hozzájuk és az arcukba nevetni hangosan és gonoszan. Aztán megkérdezni, hogy ugye én azért jobb lettem volna, úgy is, ha nem járok templomba. Mindegy ők tudták mit akarnak, mindenki úgy hülye ahogy csak lenni akar. Én például holnap megyek dolgozni. Így állok bosszút a világon. Meg aztán várom a csodát és néha talán megteszem majd amit meg kell tenni, néha pedig megvárom, hogy megtörténjen velem. És a büdös faszparaszt apám meg dögöljön meg ott ahol van, vagy legalább a mostani gyerekeinek mutassa meg, hogy milyen az, amikor az embernek van valami olya...

Jelenleg káosz uralkodik errefelé. Ki kellene deríteni, hogy miből mit mikorra kell befejezni, megoldani, elkészíteni, megtanulni. Plusz a törökországi út is felvetett néhány érdekes kérdést, amire illene megoldást találni, vagy legalább valami átmeneti állapotot létrehozni. Úgyhogy a következő hetekben megpróbálok sok percet olyan dologgal eltölteni, ami egy kicsit csökkenti a káoszt és egy kicsit lecsendesíti a fejemben a kiabálást.