Ugrás a fő tartalomra

MagyarAtom

Milyen jó, hogy 80 ismert magyar személy aláírta, hogy ne hosszabítsák meg a paksi atomerőmű élettartalmát. Azt biztosan jól tudják, hogy az erőmű jelenleg kb az ország villamosenergia-igényének 40 %-át adja. Arra is biztosan gondoltak, hogy ezt az igényt honnan fogjuk fedezni.

Fosszilis üzemanyaggal működő erőművet nem kéne építeni. A szélerőmű, mint korunk egyik slágere megint csak kiesik, mivel a szél eléggé bizonytalanul fúj az országban és ha egyszer csak megáll senki nem örülnek annak, ha nála menne el az áram (ennek megakadályozására , a szélerőművek mögött mindig van 80 % forgótartalék, ami azt jelenti, hogy az tartalék erőmű már működik, szinkronban jár a hálózattal a generátora, de nincs csúcsra járatva, persze ez általában fosszilis tüzelőanyagot használó erőmű). Vízierőművel lehetne építeni, csak akkor azt sürgősen el kellene kezdeni, de az ellen is mindenki tiltakozna, mert hogy milyen hatalmas károkat okoz a környezetben és az élővilágban.

Egy másik megoldás, ha vesszük az áramot valakitől. Mivel a paksi ermőmű termeli legolcsóbban az áramot jelenleg az országban, így ha nem akarunk megint egy nagyobb áramáremelkedést, akkor a lehető legolcsőbban kellene áramot venni, így Oroszország a befutó. Ott mivel termelik az áramot: 2-3 a csernobili erőművel megegyeztő rendszerű atomerőműben, jónéhány korszerűbb atomerőműben, fosszilus tüzelésű erőművekben és néhány vízierőműben. Ezzel tehát nem igazán érjük el a célunkat. Vehetjük máshonnan is az áramot, de akkor áremelkedéssel kell számolni.

Azt viszont továbbra sem értem, hogy az emberek miért hisznek egy Ámon Ada kaliberű közgazdásznak, amikor energetikai kérdésekről van szó és miért nem hisznek olyan mérnököknek, akik már 30-40 éve ezzel foglalkoznak és esetleg értenek is hozzá, vagy legalább tudják mit beszélnek. Arról személyesen volt alkalmam meggyőződni, hogy Ámon Ada nem ért az egészhez semmit és csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy az atomenergia rossz, akkor is, ha nem tudja megmondani miért. A legbiztosabb az volna, ha mind a 80 aláíró beülne egy fél évre a Műegyetemre a Fenntartható fejlődés és atomenergia című előadára és a félév végén újra meggondolnák, hogy adják-e a nevüket egy ilyen kezdeményezéshez.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...