Ugrás a fő tartalomra

Vannak pillanatok. A pillanatok majdnem mindig olyanok amilyeneknek lenniuk kell. Es neha az embert jo alaposan nyakon kell onteni szomorusaggal. Jottesz az egeszsegenek. Utalom hogy nincsene apam. Elvileg letezik egy olyan valaki aki biologiailag az apamnak tekintheto. Azonban semmit nem jelent. Sosem jelentett semmit. Meg annyit semi, hogy utaljam. Egyszeruen benne van az emberek rengetegeben es csak 1 a sok kozul. Szerencsere a szomoru pillanatok megtalaljak az embert. Eppen idoben mielott elfelejtene, hogy milyen is az. Nagyon jol tudnak esni. Foleg most esett nagyon jol. Alaposan helyrerakott vegre.

Vege is lett ;). Mostmar nemtom mi lesz, de azert irni az menni fog. Azt is tudom mar am, (mindig sikerul rajonni) hogy egy ember halala az elegge rossz dolog. Az, hogy nem ismered, nem tudod kiaz akkor rendben van. Csak 1 szo, strigula. Aztan amikor neked hal meg valakid, vagy egy olyan akit szeretsz ismersz, vagy allsz vele valahogy. Az mar elegge erdekes. No viszont ma is tanultam egy erdekes dolgot. Az eletben az egyik legfontosabb dolog a nagyvonalusag. Aztan, hogyha lesz lanyom az erdekes lesz. Sajnalom, mert fogalmam sincs, hogy kell apanak lenni. Remelem azert fog sikerulni. De majd osszeszedem magam ;).

Aztan nyugi, minden a legnagyobb rendben csuszik ki a kezeim kozul ;)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...