Ugrás a fő tartalomra

Nem akarok ;). Semmit. Aludni tovabb aztan kesz. Mind1. Borotvalkozas utan jobb tanulni, mint elotte ;). Legalabbis ebben bizom. A mai kedvenc meg lemaradt. Raadasul nem is irt nekem tegnap Lili ;). Pedig igergette. Judittal meg kitudja meg milesz. Szegeny kivan elegge.

Ja es ha meg nem mondtam volna allatira utalom azt a szar szigorlatot meghozza azert ennyire allatira, mert egyszeruen meghulyulok tole, es semmire nem vagyok kepes, idiota dolgokat irok le, idiota dolgokat mondok, idiota dolgokat csinalok. Mint mostis. Viszont a hatizsak mar nem annyira tojasszagu, es szaraz. Ennek is megvan a maga elonye. Felirtam, hogy esoerdo, mert errol majd ugyis eszembejut aminek eszembe kell jutnia. Nem jutott :D.

Na itt a kedvenc kepem ;). O a kacsa ;).

Na a mai kedvenc: Kisse hosszu lesz

Hiba lenne azt hinni, hogy csak a burgonya segítségével minden nagyobb problémát meg lehet oldani.

Csak példaként: élt egyszer egy õrülten agresszív faj. Úgy hívták õket: Striterax Titán Páncélõrdögei. És ez csak a fajuk neve volt! A hadseregük neve valami egészen rémséges lehetett. Szerencsére még a Galaxis történelmének kezdetén éltek, úgyhogy mi nem találkozhattunk velük - húszbillió évvel ezelõtt -, amikor a Galaxis még üde és fiatal volt, és új volt számára minden gondolat, amiért érdemes harcolni.

Striterax Titán Páncélördögei pedig éppen a harcban voltak jók, és jók lévén benne, szorgalmasan vívták is. Harcoltak az ellenségeikkel (tehát mindenki mással), és harcoltak egymással is. A bolygójuk már egy komplett roncs volt. Felszínén elhagyatott városok terültek el, melyeket harci gépek vettek körül, ezeket viszont mély bunkerek vették körül, ezekben éltek és civakodtak egymással a Titán Páncélördögök.

A legjobb módszer, hogy kikezdj egy Titán Páncélördöggel, csak annyi, hogy megszületsz. Ez nem tetszik nekik, és bosszúsak lesznek. Márpedig ha egy Titán Páncélördög bosszús lesz, ott elõbb-utóbb vér fog folyni. Kimerítõ életstílus, gondolhatná bárki, de úgy tûnik, ezek szörnyen bõvében vannak az energiának.

Úgy tudunk a Iegegyszerûbben elbánni egy Titán Páncélördöggel, hogy bezárjuk saját szobájába, mert elõbb vagy utóbb egyszerûen agyonveri magát.

Egyszer aztán rájött valaki, hogy ez egy megoldásra váró probléma, s ezért kiadtak egy törvényt, ami kimondta mindenki, aki rendes Titán munkájából kifolyólag fegyvert köteles viselni (rendõrök, testõrök, általános iskolai tanárok, stb.), naponta legalább negyvenöt percig egy zsák krumplit bokszoljon a fölös agressziót levezetendõ.

Ez jól is mûködött egy ideig. Egészen addig, amíg valaki ki nem találta sokkal hatékonyabb és kevésbé idõrabló dolog, hogyha inkább lelövik a krumplikat.

Ettõl aztán újult lelkesedéssel lõdöztek mindenre, és több hétig nagy izgalommal tekintettek elsõ nagyobb háborújuk elé.

Mara egyenlore ennyi. Tovabbi jo mulatast.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...