Ugrás a fő tartalomra

Megvan a mai vilagmegvalto terv. Azt hiszem egy marek lekvarral barmit szejjel tudnek verni. Megyek is veszek lekvart. Aztan utana a romokat megenni lekvarral. Az egeszseges, es a szemet sem roncsolja. Vagy legalabbis sokkal kevesbe mintha belemegy egy bogar, vagy egy lanctalpas repulogep. Az azert elegge tud fajni. Mindenesetre azert jo felkeszulni mindenre.

A mai nap ertelme is megvan ;). Lesz veszhelyzet megint vegre valahara. Ennek a hirnek a jelentosege talan azzal er fel, amikor 1 napig orultem annak, hogy ket fulem van es megsem vagyok szatyor. Termeszetesen elotte nem aludtam ;). Egyebkent nem tudtam volna ekkora felfedezest tenni. Megvan az elonye a kollegiumnak. Az ember csak azt nezi meg a teveben ami esetleg erdekli is, es nem ul egesz nap elotte. A hirado a leghulyebb dolog amit ki tudtak talalni. Az ember csak nezi, hogy hanyan haltak meg. Busulni tud, ellenben ot nem erinti kozvetlenul, es segiteni sem tud. Ennek eredmenyekeppen ellege jol kieg, es raadasul meg besavanyodik is. Szoval a veszhelyzeten kivul mast nem nezek. Raadasul meg a ver latvanyat sem birom annyira ;).

Mindenkinek kellemes hiradonezest. Meg azert a mai kedvenc lesz ;)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...