Ugrás a fő tartalomra
FIGYELEM !!! Elszabadult az egyik író agya ! Kérjük az oldal olvasása közben viseljen védõruhát az agykárosodás elkerüléséhez !! Esetleg védõszemüveget. Vagy akassza ki az agyát egy szögre, ha nincs kéznél szög tegye fel a polcra ! Ha az sincs dobja jó messzire. Az agykárosodás kis dózis esetén csak átmeneti, bizonyos agyi funkciók bénulásához vezet (például nem tud menni csak jönni, elfelejti elfelejteni az elfelejtett citromot (egy alkalommal kisebb törést okozott az univerzum ok-okozati összefüggéseiben... Képzelheti hogy nézett ki, mikor egy polgárháború oka az volt, hogy egy lepke meglibbentette a szárnyát Tokióban)). Nagyobb dózisban maradandó károsodást okozhat: az agykárosult fának képzelheti magát. Ilyenkor semmi esetre se fenyegessük kivágással, végzetes lehet. Egyes esetekben a saját magukat citromnak képzelõ egyedek is létrejöttek. Ne próbájuk meg visszatartani õket, amikor gin-tonicot keresnek, és beleugrálnak, csak abban az esetben, hogyha valami olyat találnak, ami gin-tonicnak képzeli magát, és nagy a sûrûségébõl adódó közegellenállása. A kísérletek során ilyenkor sosem tudtuk elkerülni a gin-tonic megivását (az ugrálás hatására rájönnek, hogy a citrom valójában egy szuperkritikus állapotban lévõ reaktor egy szelete, melyet a szomszéd galaxisból küldtek át hozzánk, hogy megfigyeljék hogyan reagálunk, persze mi egybõl gin-tonicba dobáljuk, aminek köztudottan nagy a neutronelnyelõ képessége, ezért nem halt meg még senki, és megisszák az egészet).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...