Ugrás a fő tartalomra

Talan mukodik

Na lehet, hogy vegre sikerult beallitani ezt a kellemes kis levelezot, de
nem vagyok benne teljesen biztos. Ha igen ay tok jo lenne, ha meg nem akkor
megszivtam. De hogy miert nem lehetett ezzel az idiota szikronizalo dologgal
megoldani azt, hogy az elkuldott leveleket is attoltse Outlookbol a
telefonba azt meg nem tudna szerintem mondani senki. Na mind1 korunk
csodaja, lehet, hogy a nyar folyaman megirom linux alatt aztan szep es jol
fog mukodni minden. Csak valahol kellene keresni valamit ami kezeli a soros
portot, meg specifikacio a telefon kommunikaciojahoz, bar szerintem azt le
is lehet valahogy hallgatni. No tovabbi szep estet mindenkinek, most
fontosabb dolgom is van, mint ezzel itten szuttyogni.

Lori


ps az Outlook egy allati nagy kalap szar

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...