Ugrás a fő tartalomra
Ha �n r�zsa voln�k
nem csak egyszer ny�ln�k,
Minden �vben n�gyszer
vir�gba boruln�k
Ny�ln�k a fi�nak
ny�ln�k �n a l�nynak,
Az igaz szerelemnek
�s az elm�l�snak.

Ha �n kapu voln�k
mindig nyitva �lln�k
Ak�rhonnan j�nne
b�rkit beengedn�k,
Nem k�rdezn�m t�le
h�t t�ged ki k�ld�tt
Akkor lenn�k boldog
ha mindenki elj�tt.

Ha �n ablak voln�k
akkora nagy lenn�k
Hogy az eg�sz vil�g
l�that�v� v�lj�k
Meg�rto szemekkel
�tn�zn�nek rajtam,
Akkor lenn�k boldog
ha mindent megmutattam.

Ha �n utca voln�k
mindig tiszta lenn�k
Minden �ldott este
f�nyben megf�r�dn�k
�s ha engem egyszer
l�ncker�k taposna
Alattam a f�ld is
s�rva beomolna.

Ha �n z�szl� voln�k
sohasem lobogn�k
Mindenf�le sz�lnek
haragosa voln�k,
Akkor lenn�k boldog
ha kifesz�ten�nek
S nem lenn�k j�t�ka
mindenf�le sz�lnek.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...