Ugrás a fő tartalomra

m�s blogok

Olvasgatom m�sok blogjait. Egyr�szt �rdekes, m�sr�szt fura. �rdekes, hogy m�s emberek is �lnek a F�ld�n. Eddig csak egyszer siker�lt arra r�d�bbenni, hogy minden ember bel�l egy kis k�l�n�ll� vil�g, amelyik olyasmi m�ret�, mint te vagy bel�l, vannak benne gondolatok, �rz�sek, nekik is j�r az agyuk. Amikor erre r�j�ttem, hirtelen nem nagyon akartam elf�rni egy kihalt alulj�r�ban. Minden oldalr�l �reztem, hogy j�nnek az emberek a kis k�l�n vil�gukat hurcolva �s nem nagyon f�rnek el egym�s mellett. Fogalmam sincs, hogy �rthet�-e ez �gy.

Szerencs�re a kis k�l�n vil�gok nem l�gnak ki a test�nkb�l, mert akkor lehet, hogy t�nyleg nem f�rn�nk el.

Megint elindult lefel� a vil�gos cs�k a falon. J�n fel a Nap. El�g gyorsan. Egyszer meg kellene m�rni. Ha egyszer ezt itt kifestj�k, akkor festek fel centit is a falra.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...