Ugrás a fő tartalomra
Mindenféle jó dolog történt velem a héten. A felére sem emlékszem, meg egyébként is fázom valamiért.

Szerdán megtörtént az "oroszbuli", újra találkoztam Vele, akit egyszer majdnem elvettem feleségül. Megismertem a szobatársait. Először beskatulyáztam őket, ahogy illik, aztán az este folyamán a skatulya falait feszegette először a vodkakoktél, aztán becherovka, majd kávélikőr. Az utolsó lökést talán a pattogatott kukorica hóesés adta meg. Másnap 4 óra alatt sikerült kimászni a hálózsákból, megebédelni, aztán menni pár kört az egyetemen. Aztán kisétáltunk a vonathoz, visszarohantunk a koliba, aztán vissza a vonathoz. Integettünk neki egyet, mire az elment nélkülünk. A következő vonatnál már nem követtünk el ilyen hibát, úgyhogy az visszahozott Pestre.

Tegnap Csabánál voltam Windowst telepíteni, barátkoztam közben az ő Ágijával meg a körüllakókkal.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem
Megjegyzés küldése
Read more »

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...
Megjegyzés küldése
Read more »