Ugrás a fő tartalomra

Reboot

Hát ilyen sem volt még.

A régi sablon is megvan, a meghalt vagy már nem aktuális linkeket is kiritkítottam. Egyszer lesznek helyettük újak, szerencsére a gaybar örök.

Mi történt kétezer-6 óta ? Diploma nincs, de minden vizsga megvan, új lány lett, kanapé még mindig nincs. Az ablak, amit alaposan kitörtem az ágylábával, még mindig lyukas. Munka akad, több is, mint kéne. Douglas Adams már több, mint hat éve halott, lett Firefox 3 is, meg Ubuntu 8.10. A nyarak még mindig melegek, a telek hidegek. Még mindig találok olyan dolgokat, amelyek megvásárlása lényegesen csökkenti a pénztárcám átmérőjét és szélesíti a mosolyom, amikor eszembejut, hogy tovább gyarapítottam a haszontalan tárgyaim listáját.

Lett új iPhone is, nekem meg még mindig nincs semmilyen macem. Egyszer majd lesz, amikor végre végtelensok pénzt keresek.

Az életem fő célja még mindig rejtőzködik valahol az út mentén egy bokorban, de most, hogy felálltam és elindultam újra, majdcsak rábukkanok vagy egyszerűen kiugrik a bokorból és rátelepszik a fejemre. Természetesen a hajam is elindult az úton, ahol a célszalag mögött a seggigérő homlok vár rá, dehát egy ideje már tudjuk, hogy "a cél is az útnak a része".

Egyenlőre ennyi, majd ha megszáll az ihlet és úgy dönt ideje a maradék agyam is betűk formájában kipréselnie az agyamon, lesz ez jobb is.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...