Ugrás a fő tartalomra
22 évesen 3 héttel az esküvő előtt rádöbben, hogy nem akarja elvenni a lányt.

28 évesen megcsalja a barátnőjét, másféle problémák miatt, ahelyett, hogy feleségül kéri és boldogan élnek amíg meg nem halnak.

29 évesen és 10 hónaposan beleszeret valakibe.

29 évesen és 10 hónaposan és 20 naposan rájön arra, hogy bár minden erejével azon volt, hogy ne szeressen belé, ez nem sikerült, pár napig kísérti a dolog, aztán erőt vesz magán és mélyre temeti az érzést. Legközelebb 30 év múlva bukkan elő egy szó miatt.

29 évesen és 11 hónaposan és 3 naposan élete legjobb reggelijével a háta mögött (amire élete végéig így fog emlékezni fog), este elmegy sörözni. A táskáját a lakáskulccsával együtt a sörözőben hagyja, erre otthon az ajtóban jön rá. Innentől az jönne, hogy mire visszamegy, a söröző már bezárt és reggeli ott dekkol, meg mindenféle kalandos úton jut hozzá a táskához, ehelyett taxiba száll, visszamegy, megkapja az ott felejtett táskát, hazamegy és csodálatosan unalmas posztot ír.

Welcome to my personal hell. Viszont "Az úr a pokolban is úr".

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...