Ugrás a fő tartalomra
Azt hiszem kezdek az idiotizmus szélére sodródni, vagy sosem kellene többet internet explorert használni. Természetesen a ami bejegyzést is sikerült kitakarítani, mielõtt elmentettem volna.

Jelenet a fejembõl:

"el kellene menteni, mert megint úgy járok, mint tegnap"
"minek elmenteni, nem vagyok én annyira balfasz"

:D

Errõl ennyit.

Éjjel közöltem a szobatársammal, hogy "Te engedtél a lábamra meleg vizet ?". Ezen kicsit meglepõdött, mert közben azért aludtam is :). Miután ez úgy fogadta, hogy "MIVAAAN ?" megkérdeztem mégegyszer. Aztán meg letagadta, hogy õ volt :). Én meg aludtam tovább :).

Lassan lassan rá kellene szánni magam a tanulásra, mert már csak 11 nap a szigorlatig, meg 60 tétel :). A mai mozizás ugrott, csak a jövõ héten lesz belõle valami. Ma este megint vonatozhatok haza.

Albifizetés dürdés meg ilyenek :).

Eddig ez a nyár volt a legjobb, szerencsére a szigorlat csak szeptemberben van :).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...