Ugrás a fő tartalomra
A tesóm kicsit nem ért hozzá. Elsõ fizetésébõl kaptam egy perselyt, egy focilabda testû birkapersely. Szerintem nagyon megsértõdne ha kidobnám :). Az egyik dolog a világon amit rettenetesen utálok, jó pofát vágni egy olyan ajándékhoz, amitõl agybajt kap az ember, és körülbelül annyira van rá szükségem, mint egy doboz tamponra. Perselyt. Egy nyilasnak. Nem vagyok már 5 éves hülyegyerek, akinek perselyre lenne szüksége ...... Na mind1 majd valahogy eltüntetem, visszacserélem vagy valami, csak ne vegye észre :D.

A mai nap a nagy nyári tatarozás napja :). Itt az ideje, hogy végre rendbe rakjam magam kívülrõl. Nem igaz, hogy nincsen valami olyan értelmes rádió, ahol olyan zene szólna, amit körülbelül 5 percig lehet egyfolytában hallgatni, és nem hányja el magát az ember. Ha nem a slágert hallgatnám valószínûleg bekattannék :D. Szar neked :) itt lenne az ideje munkahelyet változtatni :).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...