Ugrás a fő tartalomra
Megnéztük ma az állatkert előtt, amint több száz azonos fajú állat próbál bejutni, hogy megnézzen néhány másfajta állatot. A sorok összeértek, a kisgyerekek ordítottak ettől a szülők is ordítottak vagy idegesen telefonáltak. Beálltunk mi is a sorba néhány pillanatra, majd a kerítést övező növények közötti résen vetettünk egy pillantást a benn zajló eseményekre. Az eseményekből nem sokat láttunk, ugyanis a bent lévők teljesen eltakartak mindent. Ekkor inkább elindultunk a Szépművészetibe, akkor inkább kultúrálódjunk felkiáltással.

Megnéztük Picasso nőit, volt neki jó sok és egészen picassótlan rézkarcokat és arcképeket készített róluk. Azért volt néhány olyan kép is, amire még egy olyan műveletlen ember, mint én, azt mondja, ezt tuti Picasso készítette. A többség azonban meglepően ember alakú embereket ábrázolt mármár hologrammszerűen, az arcok szinte kiemelkedtek a képekből.

Megnéztük Rembrant rézkarcait is, meg hidegtűvel készített munkáit (aki tudja mi az a hidegtű és mit csinálnak vele jelentkezzen). A képek nagy része egészen pici volt, azonban hihetetlenül részletes. Persze a kiállítás fele bibliai témájú jelenetekből át, volt néhány egészen terhesnek látszó aktkép is. Nekem a tájképek tetszettek a legjobban.

A nap egyik legfinomabb eseménye csak ezután következett, ugyanis megettünk a móriczon két megafull burgert aztán vártunk a mekkdonáldszban 20 percet két fagyira. Este meg csináltam halkrémet, megettük a maradék szürokot, végighallgattuk, ahogy a mosógép fényesre csiszol pár követ és egy tampont, a centrifugázás hangja egészen lenyűgöző volt. Ja és majdnem megharapott egy néni a múzeumban, mert felvettem a telefonom.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...