Ugrás a fő tartalomra

Blogring

H�t ide is felker�ltem, m�lt�nak tal�ltattam r� :)

A korcsoly�z�s els� r�sze kiss� idegt�p� volt, mert mostan�ban t�lzott adrenalinszintet okoz az, hogyha valaki megpr�b�l nekemj�nni, szembej�n �s �gy pr�b�l letarolni :). Ma meg volt ilyen persze, mert olyan nagy t�meg volt, mint az �llat. A j�g meg kicsit olvadt is volt, a korim �letlen, viszont lehetett el�g j�l menni, ha megszokta az ember.

Viszont kaptam levelet az egyik l�nyt�l :D. Kicsit �vod�s a dolog, de nem akarom m�g megn�zni, biztos az van benne, hogy menjek a fen�be ;). Sz�val egyenl�re ott �lldog�l �s pihen a lev�l.

Az �let sz�p, Gabi megbuktott vezet�sen �s most egy kicsit k�szen van, viszont siker�lt a Peti sz�linapi aj�nd�k�t kital�lni, m�r csak a megval�s�t�s van h�tra, az a j�v� heti program lesz, szerintem h�tf�i vagy keddi, mert v�gre kedden nek�nk van sz�net m�soknak meg nem :))). Itt van m�r az ideje, egy�bk�nt a k�zg�zon sincs sz�net �szi, �gyhogy ez vigasztal.

Holnap meg semmittev�s, mert ELTE sz�net miatt nem lesz meteorol�gia :). Viszont keresek valami j�kis k�pet, azt�n meghajintom, csak elrep�l id�ig :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...