Ugrás a fő tartalomra
Nem tudom mit �rok ide, minek �rom ide :) Nincs is �rtelme nincs is kan�l, de f�leg macskar�pa.

Az el�z�tnem �n �rtam csak a kezem. Valami olyasmi miatt, mert unatkozom, viszont nem sz�ll meg az a dolog, ami miatt �ltal�ban �gy �rzem, hogy most azonnal �rni kell valamit. Akarom az �rezni megint, �s akarok �rni megint olyat, amir�l �n magam is azt gondolom, hogy �rdemes arra, hogy le�rva megmaradjon k�s�bbre is. Persze akkor sem biztos, hogy elolvasm, esetleg akkor is azt gondolom majd, hogy semmi �rtelme nem volt annak, hogy �n ezt le�rtam, �s nem fog tetszeni k�s�bb sem. Lehet, hogy t�l kritikus vagyok magammal szemben. �n sajnos m�g nem kaptam senkit�l sem �t�st, aki sosem adott m�snap. Csak egy darab gyeng�tett szigorlaton mentem �t, az meg nem annyira m�v�szetm, el�ttem is siker�lt egy csom� embernek, ut�nam is siker�lni fog, k�l�nben kihalnak a BME-n v�gzett informatikusok.

Na el�g volt ebb�l a ramaty dologb�l ami megint csak folyik kifel�, �s m�g �rtelme sincsen.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...