Ugrás a fő tartalomra

sz�testem

El sem hiszem, hogy el�g egy mondat ahhoz, hogy az ember teljesen, abszol�t m�don sz�jjelessen.

Siker�lt ma meg tegnap v�giggondolni az eddigi dolgaim, el�g idi�t�n �rzem most magam.

Fogalmam sincs arr�l, mit akarok, hol akarom, kivel akarom, akarom-e valakivel (az�rt ez egy picit �gy t�nik igen), hogy milyen legyen ez a valaki, hogy mi fontos ebben a valakiben. Abszol�t semmir�l nincs fogalmam. Itt lenne az ideje egy j� er�s kis elgondolkod�snak, p�r nap semmittev�ssel �s alv�ssal egybek�tve. Azt�n eld�nteni, hogy milyen �letet szeretn�k, kivel szeretn�m, szeretn�m-e valakivel megosztani az eg�szet, vagy egyszer�en csak bar�tokkal elt�lteni az �letem.

Itt lenne ennek nagyon az ideje, mert ha nem sietek akkor t�bb embernek is nagyon sok �s nagy f�jdalmat fogok okozni. Tal�n m�r el is k�stem, �gyhogy ...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...