Ugrás a fő tartalomra

látogatottság miegymás

Van mostanában ilyen is. Elég komoly, az eddigi februári eléri az egész januárit. Akkor most jöhetne az engem nem érdekel az egész, hogy hányan kíváncsiak rám, mert magamnak írom. Ez azért nem teljesen igaz, jó érzés azt látni, hogy van aki kíváncsi rám meg a mindennapi vajúdásomra. Szóval sziasztok kedves olvasók olvassatok tovább.

Akkor most a miegymásról. -b- ! az, hogy nem csináltam semmi értelmeset nem azt jelenti, hogy kényszeresen próbálok valamit kezdeni az idõmmel és csak akkor érzem magam jól, ha valamit sikerült letenni ma az asztalra. Igazából ez így van, de már az is valami számomra az asztalon, ha kimentem a lakásból és szóba elegyedtem lenn a virágboltban az eladóval, aztán pedig sikerült életemben elõször virágot átültetni. Azt is asztalra letett dolognak érzem, ha fõztem valamit, vagy csak egyszerûen elmentem valahová sétálni, bár Pesten ezt nem nagyon lehet megtenni.

Egyébként ide valami nagyon fontosat akartam írni, de már teljesen elfelejtettem az egészet, úgyhogy inkább valami unalmas dologgal töltöm ki ezt a két sort, mert arra nem emlékszem, mit akartam írni, de arra igen, hogy két sor lett volna.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...