Ugrás a fő tartalomra

most

Jelenlegi helyzet.

Nem nagyon vagyok teljesen összeszedve. Egy kicsit azért hiszek Lilinek, biztosan nem találtam még meg az igazit. Mi van akkor, ha már igen és már el is váltunk egymástól ? Mostanában bármikor ránézek egy lányra, aki még tetszik is, a következõ pillanatban már arra gondolok, nem biztos, hogy megéri. Nem érzem azt, hogy a jelenlegi helyzetemen változtatni kellene és vágynék arra, hogy valakivel megint párosan éljem az életem. Ez persze megint el fog múlni elég gyorsan, akkor meg majd azon fogok keseregni, hogy már megint nincs senki.

Megjegyzések

  1. Névtelen00:34

    nicsak, ugyanazon "zsennyeg�nk" :D [ez a sz� copyright kedves P�fr�ny bloghaver]
    el kell felejteni �ll�t�lag ezt az eg�sz �gyet, azt�n majd akkor j�n, amikor nem v�rod.
    el�g g�z, hogy az �let az igaz�n j� dolgokat kiz�r�lag meglepet�sk�nt hajland� t�lalni, de igaz... :/
    m�r csak ki k�ne verni a fejemb�l ezt, meg gondolom, Neked is.
    az a bajunk, hogy t�l sok id�nk van ilyeneken t�rni a fej�nket! :D

    VálaszTörlés
  2. Névtelen00:34

    :::rizs�z�s tudodki, term�szetesen

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...