Ugrás a fő tartalomra

setét

Még mindig kicsit sötéten látom a világot. A kicsit most éppen azt jelenti, hogy nem nagyon hiszem, hogy lesz itt valami jó még valaha is. Persze én sem vagyok jobb senkinél. Ugyanúgy megcsinálom azokat a dolgokat, amiket másokban elítélek.

Ebben a pillanatban belémhasított a felismerés, hogy Petinek nõje van. Még nincs itthon és holnap elvileg megy dolgozni.

Néha legszívesebben elvonulnék a világ egy nagyon csendes pontjára, bezárnám a kaput kulcsra és eldobnám a kulcsot, úgy hogy senki ne találja meg. Nem érzem azt, hogy szükségem lenne mindazokra a csodákra, amit az emberiség nyújt. Egyszerûen nem tudom elképzelni azt, hogy valaki képes azt mondani más embereknek, tessék itt van ez az 1000 ember, öljétek meg õket most. Miért ennyire fontos vajon az embereknek a hatalom ? Miért nem érik be egyszerûen azzal, hogy kimennek a mezõre, leülnek és csak nézik, hogy zöld az egész. Ha ez nem elégíti ki õket, akkor miért nem keresik meg azt a tevékenységet, ami nem jár erõszakkal és el tudják vele magukat foglalni ?

Kíváncsi lennék, ha csinálnánk egy statisztikát az öngyilkosok között, miért döntöttek úgy, hogy megszabadítják magukat az élettõl, mik lennének az okok.

Levonom a konzekvenciát, itt lenne az ideje, hogy elkezdjem a vidám és szép dolgokat, emberi cselekedeteket megkeresni a világban, mert így egy végtelenül savanyú, magába fordul, magányos ember leszek. Az meg biztosan nem jó nekem. Elvégre a saját szempontomból nem olyan rossz az, ha jó nekem.

Mostmeg elkezdem azt, amit eddig is meg kellett volna csinálni, Balkan Brass-t keresni még az Interneten és számolatlanul letölteni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...