Ugrás a fő tartalomra

szüllők

Azok bizony akadnak persze. Mindeninek van legalább kettõ, nekem szerencsére (?) csak egy jutott, illetve van másik is, csak én egyszerûen kitagadtam, mert büdösbunkó (köszönet Gabinak ezért a nagyon találó kifejezésért).

Szóval kedves szülõk egy része (tudod, akinek nem inge...) feleslegesen próbáljátok a gyerekeitek ettõl vagy attól eltiltani. Egyetlen dolgot értek el vele, a gyerek meg fog tanulni kitûnõen hazudni, ami azért nem biztos, hogy nagy hátrány az életben. Ráadásul ezután szinte semmit nem fog elmondani nektek... Plusz elég jól meg fogja tanulni kijátszani a szabályokat és a korlátokat, amiket ti állítotok neki. Hosszú távon is elég jó hatásai vannak az "Amíg itt laksz addig én parancsolok, amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok" mondatoknak.Szépen lassan eléred a saját gyerekednél, hogy elkezdjen utálni. Akkor sem fog a tanácsaidra hallgatni, amikor esetleg tényleg hasznos dolgot mondasz neki. Amit el tud költözni otthonról, ezt meg is fogja tenni és biztosan szívesen fog nagyon gyakran hazalátogatni.

"Az én gyerekem nem lesz ilyen, nem hazudik nekem, stbstb"
Te mit csinálnál ilyen helyzetben ? Vagy talán te is pont ilyen körülmények között jöttél el otthonról ?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...