Ugrás a fő tartalomra
Megkaptam a melót, amit kb 2 héttel ezelőtt még vad odaadással csináltam volna, még akkor is, ha monitorokat kell rakodnom egész nap, mekdonálcos órabér alatt. Most éppen azon gondolkodom, hogy vajon elmenjek-e dolgozni oda, vagy inkább hagyjam a fenébe az egészet. Sajnos nagyon könnyen el lehet ezt nálam érni a hány nap tudnál túlórázni kérdéssel. Mert nem elég, hogy reggel másfél óra alatt érek oda, este másfél óra alatt vissza, még túlórázzak is. Sajnálom, de a felkelek-eszek-dolgozok-eszek-lefekszem napok nekem nem jönnek be, lehet hogy ti ezt szeretitek, de nem vagyok robot. Ráadásul amikor rákérdeztek arra, hogy mennyi vezetési gyakorlatom van és közöltem, hogy 2-3000 km és Pesten még nem vezettem, úgy néztek rám, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Bocsi, de az egy szem anyám nem tolt alám autót az érettségi után, hogy azzal furikázzak az amúgy is csodálatos közlekedési moráljáról ismert fővárosunkban.

Megjegyzések

  1. akkor kérlek kérlek kérlek tedd oda :) Mert így csak megírom, és nem tudom ki mit gondol :) Kérlek kérlek kérlek

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...