Ugrás a fő tartalomra

többis

elsõ:

olyan, mint a perforáció nélküli wcpapír (az, hogy mi olyan és hogy az milyen nem tudom)

második:

Nem bírom az olyan embereket, akik dagattak és bármilyen olyan mozdulatot tesznek, amely emiatt nehezük esik, azt préselik ki a szájukon magukból: jaj.

harmadik:

Isten gyakorlatilag öngyilkos lett, amikor Jézust megölték :) Jézus egyszer azt mondta: Én és az atya, egyek vagyunk. Aztán Isten Jézust azért küldte közénk, hogy meghaljon, és ezzel bûnbocsánatot hozzon a bûnös embereknek. Tehát az Atya is meghalt a Fiúban. Bár ezen nem csodálkozom, amilyen teremtést sikerült végbehezvinnie. Valószínûleg õ sem gondolta, hogy ennyire elrontotta az embert.

negyedik:
ez most agresszívblog :)

Megjegyzések

  1. Névtelen12:38

    harmadik: ROTFL!!!!!
    tudoood Isten h�rom szem�ly, �s ez egy olyan miszt�rium, amit nem �rthet�nk
    de ez loooooooooool:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...