Ugrás a fő tartalomra

nesze neked megasztár

Tóth Gabi, a lázadó jövõbeni rocker

A tizenhét éves középiskolás lány örök lázadónak vallja magát. Úgy tartja, a tetoválások és piercingek jellemzik az embert. Tizenegy éves kora óta énekelt, egy tehetségkutató versenyt megnyert. Érettségi után mindenképp a zenei pályát választja majd. Fontos elfoglaltságnak tartja a jógát és a kézilabda edzéseket. A Megasztár honlapján a rock zenérõl széles körben elterjedt könnyûzenei zsargonnal vall: "Egyszerûen elmondhatatlan, amikor a színpadon állok a rock zenekarommal. Mindenki ki van kattanva agyilag, és mindenki nyomja, mint az állat, az emberek meg teljesen készen vannak attól, hogy mi is kész vagyunk".


Ebbõl a lányból meglásd, akkora nagykirály rokkercsaj lesz a tetoválásaival meg a piercingjeivel, hogy a rockistenek hozzá fognak imádkozni, és õk is készen lesznek. Meg fõleg a tetoválásaihoz meg a piercingjeihez. És biztos mindenkinek ilyen haja lesz, mint neki. Ha nem is mindenkinek, de a jövõ 12 éves rockerkislányainak biztosan. Mert ez lesz a trendi.

Ja és nem is tudom, hogy merem a számra venni a jövendõ rockistennõ nevét, mikor én egy senki vagyok, mivel nincs se tetoválásom, se piercingem.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem
Megjegyzés küldése
Read more »

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...
Megjegyzés küldése
Read more »