Ugrás a fő tartalomra

zoknik megint

a nálunk lakó nõ fogta a kimosott zoknijaim és összepároztatta õket. Pároztassa a maga zoknijait, az enyémeket hagyja békén, nem kérte rá senki, a legkevésbé sincs arra szükségem, hogy valaki a ruháimat rendezgesse. Fõleg ne kérdezgesse, hogy melegítsen-e nekem levest, azt hiszem "elég nagy vagyok már" ahhoz, hogy tudjak magamnak kaját melegíteni, ha éhes vagyok. Miért nem fogják fel az emberek, hogy a fejemen az a széles repedés azért tátong, hogy tudjak tõlük kérni dolgokat, amikor viszont nem kérek, akkor ne tegyenek semmit, csak mert úgy gondolják, hogy nekem az jó. És egyáltalán ne nyúljanak semmihez a szobámban, nekem ezzel jót tesznek. Nem tesznek jót azzal, hogy hozzányúlnak a dolgaimhoz, aztán 1 hétig kereshetem õket.

Igen tudom, örülnöm kellene, hogy valaki ilyen rendes, és megcsinálja ezt a dolgot és nem nekem kell a zoknikkal szórakozni. Ha megteszi, akkor legalább elõtte kérdezze meg, hogy szükségem van-e a segítségére. Nem tudom elképzelni azt, hogy miért nem fogják fel az emberek azt, hogy én néha szeretek szenvedni, magam megoldani a dolgaim, és ha segítség kell, akkor szólok majd nekik. Tudom, hogy ezt egy kedves gesztusnak szánta, de ha elõtte megkérdezte volna azt, hogy szeretném-e, ha ezt megcsinálja. Durva beavatkozás a személyes terembe.

Igen ez leginkább MVP :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...