Ugrás a fő tartalomra
A PC-t be lehetett kapcsolni, olyannyira, hogy lehet róla még írni is.
Ma egészen sokat gondolkodtam nyútek témában és valami olyasmire jutottam, hogy ez az egész elég nagy lökést fog adni a fejlődésnek és remélhetőleg nem történik meg a .com lufi kipukkanásához hasonlatos jelenség. Kíváncsi lennék, mit mond egy közgazdász erre. Vajon az a természetes, hogy újra és újra eljön a felfúvódás és a kipukkanás, esetleg a hullámzás mértéke csökken, esetleg teljesen eltűnik néhány hullám után.

Persze közben megittam sok teát, beszélgettem rég nem látott ismerősökkel mindenféle jó dologról, kipróbáltam A PC teljesítményét is. Az biztos, hogy a memória nem lesz elég, viszont nem tudom, hogy fogok még egy adagot beletenni, mivel ennek egyszerűen nem leragasztva van a háza csinos matricával, hanem le van szegecselve. Elég nagy állat lehetett akik kitalálta, dehát létezik a szegecskiszedő szerszám is ugye, ha meg más nem megy, akkor lefűrészelem a szegecs fejét...

Hazafelé olyan környéken jártam, ami kellemetlen emlékeket idézett fel bennem, bár ha így haladok minden sarokra jut majd egy kellemetlen emlék.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...