Ma sikerült otthon lennem egy kicsit a falumba. Az egész azzal kezdődött, hogy reggel elaludtam a vonatot majdnem, de szerencsére rászámoltam egy órát a reggeli útra, úgyhoy simán elértem a vonatot. A vonat szerencsésen a városba vitt, úgyhogy felszerelkeztem koronával, euróval, utasbiztosítással, új bankszámlával. Aztán tettem egy szolid kört a tó körül, elmentem a kreszpark mellett is és eszembe ötlöttek mindenféle régi dolgok, amiket azzal a lánnyal csináltam ott, akivel aztán majdnem házasságkötést is csináltam egy kicsit messzebb. Akkor aztán ásókapa lennék most és akkor most azt ígérgetném, hogy a második házasságom nem fogom elrontani úgy, mint az elsőt, főleg azért, mert többet nem is házasodom. Erre a tesóm azt mondta, nosztalgiáztam. Egy picit azért jól esett, kezd hiányozni a kettesben létezés érzése, főleg ami előtte meg utána van. Aztán persze álmodtam is Nellikével, újraösszejövést. Egyszer azt mondta, amikor sétáltunk, hogy most már szar lenne neki, ha szakítanánk, mert ...