Elolvasom VámosMiklós könyvét. Éppen ott tartok, hogy magamraismertem és most alaposan elolvasom, mit is kéne csinálni magamellen.
Holnap lelépek előlem szépen nyugodtan, de előtte alaposan össze fogok pakolni minden fellelhető koszos és nem koszos cuccot, hogy legyen miből válogatni, amikor otthon végigvonulok az utcán, ismeretlenül, borotváltan, túrítaként.
Ma az asztalomon egy nagy halom sokszínű zokni várt, annak ellenére, hogy már megmondtam, NE VEGYÉL NEKEM ZOKNIT. vagy legalább egyszínűt és huszat. Úgyhogy most szégyeld magad (egyébként jó, hogy lett zokni, mert a legtöbbhöz már jöttek a kaszálás ügyében).
A munkahelyen kellemesnyugodt nap volt, csak telefonálni nem merek éppen, mert ha leharapja a fejem, akkor nagyon hülyén fogok kinézni holnap reggel, ráadásul egész éjjel a hasbeszélést kellene gyakorolni.
Álmomban felszálló meleg légáramlatokon próbáltam repkedni egy viharfelhő előtt a földön, a reptéren kellett volna leszállni, de fel sem sikerült, pedig volt még olyan kis négyszögcsillag alakú felszállóegységem is, amivel repülhettem volna szépen forogva.
GIna, hogy köll csinálni ? elég egyszerű, emberszámba veszed a többit. legalábbis ezt mondja az orvosom, aki általában a saját hasadt személyiségem másik része. Viszont azt még nem teljesen döntöttem el, hogy melyik is a valódi orvos és kinek kellene kigyógyítania a másik részem abból amit gondol. ez majd kialakul az idők során.
Egész nap azon gondolkodom, mit is kellene kiengedni magamból, azon a kevés elhasznált levegőn kívűl (vagy vele együtt) ami kell az állítólagos létezéshez (talán ezt is csak képzelem és nem is kellene levegőt vennem, mert olyan helyen alszom épp, ahol folyékony wolfrám vesz körül és táplál). Csak nehogy hirtelen ébredjek fel, mert akkor lehet, hogy azt képzelem, hogy a folyékonyizzó wolfrám megöl és véletlenül jönnek hozzám is a kaszálás ügyében, aztán magyarázkodhatok majd, hogy én nem rendeltem semmiféle ilyet, de az udvaron a füvet elintézhetné, ha már úgyis itt van. Persze szálanként.
Valami olyasmi lett a vége, hogy itt az ideje a két állapot között megtalálni a felszínen lebegőset, amikor nem húz le a mély és nem szédít a magasság sem. A gond ezzel csak annyit, hogy valami stimulátor (magyarul lenyugtatófelizgató) hatás kéne az agyamba. talán mégiscsak fel kellene ébrednem, mert lehet, hogy pont ezért élek folyékony wolfrámban. Az aztán a stimulátor.
Persze ez elég nagy szmötyi így egy az egyben, de majd szép lassan kialakul a réteges szerkezet amiben aztán felfelé meg lefelé úszkálva megcsörren az edény falán a daru kampója. A darukezelő meg remélem észnél lesz és kiráncigál amikor úgy érzi, kampóra akadtam. Vagy nekem kellene belökni a darukezelőt, hagy úszkáljon a rétegek között aztán, ha van kedve akkor másszon ki a láncon és nézzük együtt az örvényt, amit alkotott.
Attól tartok illene mostmár visszakapcsolni azt a részét az agyamnak, ami az ilyen mindenféle tudományos alapot nélkülöző hallucinációkért felel és végre elkezdeni berakodni az otthonléthez szükséges dolgokat a táskámba. Esetleg segíthetnék az emberiségen is egy kis kaszálással.
Attól tartok szombaton halálrakérdezős hangulatom lesz, már csak arra kellene ügyelni, hogy emelett a belevágok a válaszba rész el legyen nyomva és bele legyen merítve a higanytócsába, aztán ott gondolkodjon azon, hogy mi is ez, miért is kell ez neki, aztán a végén rájöjjön, hogy a higany finom, ott akar lakni és a hátralévő életemben csak ritkán legyen ingere a szólásra, akkor is némi higanyhangú bugyborékolásnál ne tudjon többet mondani.
A halálrakérdezős hangulat talán meg fog felelni az egésznek, de hogy utána milyen hangulatra lesz szükségem azt nem tudom. Mostanában a mellettemalvós is ráébred arra, hogy neki nem jut idő és emiatt a legváratlanabb pillanatokban is képes előugrani a bokrok mögül, kiseperve az összes, éppen aktuális kulimázt.
Legkésőbb azért csütörtökön beszámolok, mi is történt magasívű beszélgetésünk után, egyenlőre a magasívű és csendes önpusztító buszozást tartom esélyesnek.
Ha valaki esetleg úgy gondolja, hogy elment az eszem és eléggé káros vagyok a világra már ahhoz, hogy tegyen is ellenem valamit, akkor egy huszáros mozdulattal hozzámvághat egy barna bőrkötéses, kicsit sárgás lapokkal telegyömöszölt könyvecskét és azon nyomban beszüntetem ezt a fajta világpusztító tevékenységem és átállok az agyhullámokkal történő pusztagulyásfőzésre.
Holnap lelépek előlem szépen nyugodtan, de előtte alaposan össze fogok pakolni minden fellelhető koszos és nem koszos cuccot, hogy legyen miből válogatni, amikor otthon végigvonulok az utcán, ismeretlenül, borotváltan, túrítaként.
Ma az asztalomon egy nagy halom sokszínű zokni várt, annak ellenére, hogy már megmondtam, NE VEGYÉL NEKEM ZOKNIT. vagy legalább egyszínűt és huszat. Úgyhogy most szégyeld magad (egyébként jó, hogy lett zokni, mert a legtöbbhöz már jöttek a kaszálás ügyében).
A munkahelyen kellemesnyugodt nap volt, csak telefonálni nem merek éppen, mert ha leharapja a fejem, akkor nagyon hülyén fogok kinézni holnap reggel, ráadásul egész éjjel a hasbeszélést kellene gyakorolni.
Álmomban felszálló meleg légáramlatokon próbáltam repkedni egy viharfelhő előtt a földön, a reptéren kellett volna leszállni, de fel sem sikerült, pedig volt még olyan kis négyszögcsillag alakú felszállóegységem is, amivel repülhettem volna szépen forogva.
GIna, hogy köll csinálni ? elég egyszerű, emberszámba veszed a többit. legalábbis ezt mondja az orvosom, aki általában a saját hasadt személyiségem másik része. Viszont azt még nem teljesen döntöttem el, hogy melyik is a valódi orvos és kinek kellene kigyógyítania a másik részem abból amit gondol. ez majd kialakul az idők során.
Egész nap azon gondolkodom, mit is kellene kiengedni magamból, azon a kevés elhasznált levegőn kívűl (vagy vele együtt) ami kell az állítólagos létezéshez (talán ezt is csak képzelem és nem is kellene levegőt vennem, mert olyan helyen alszom épp, ahol folyékony wolfrám vesz körül és táplál). Csak nehogy hirtelen ébredjek fel, mert akkor lehet, hogy azt képzelem, hogy a folyékonyizzó wolfrám megöl és véletlenül jönnek hozzám is a kaszálás ügyében, aztán magyarázkodhatok majd, hogy én nem rendeltem semmiféle ilyet, de az udvaron a füvet elintézhetné, ha már úgyis itt van. Persze szálanként.
Valami olyasmi lett a vége, hogy itt az ideje a két állapot között megtalálni a felszínen lebegőset, amikor nem húz le a mély és nem szédít a magasság sem. A gond ezzel csak annyit, hogy valami stimulátor (magyarul lenyugtatófelizgató) hatás kéne az agyamba. talán mégiscsak fel kellene ébrednem, mert lehet, hogy pont ezért élek folyékony wolfrámban. Az aztán a stimulátor.
Persze ez elég nagy szmötyi így egy az egyben, de majd szép lassan kialakul a réteges szerkezet amiben aztán felfelé meg lefelé úszkálva megcsörren az edény falán a daru kampója. A darukezelő meg remélem észnél lesz és kiráncigál amikor úgy érzi, kampóra akadtam. Vagy nekem kellene belökni a darukezelőt, hagy úszkáljon a rétegek között aztán, ha van kedve akkor másszon ki a láncon és nézzük együtt az örvényt, amit alkotott.
Attól tartok illene mostmár visszakapcsolni azt a részét az agyamnak, ami az ilyen mindenféle tudományos alapot nélkülöző hallucinációkért felel és végre elkezdeni berakodni az otthonléthez szükséges dolgokat a táskámba. Esetleg segíthetnék az emberiségen is egy kis kaszálással.
Attól tartok szombaton halálrakérdezős hangulatom lesz, már csak arra kellene ügyelni, hogy emelett a belevágok a válaszba rész el legyen nyomva és bele legyen merítve a higanytócsába, aztán ott gondolkodjon azon, hogy mi is ez, miért is kell ez neki, aztán a végén rájöjjön, hogy a higany finom, ott akar lakni és a hátralévő életemben csak ritkán legyen ingere a szólásra, akkor is némi higanyhangú bugyborékolásnál ne tudjon többet mondani.
A halálrakérdezős hangulat talán meg fog felelni az egésznek, de hogy utána milyen hangulatra lesz szükségem azt nem tudom. Mostanában a mellettemalvós is ráébred arra, hogy neki nem jut idő és emiatt a legváratlanabb pillanatokban is képes előugrani a bokrok mögül, kiseperve az összes, éppen aktuális kulimázt.
Legkésőbb azért csütörtökön beszámolok, mi is történt magasívű beszélgetésünk után, egyenlőre a magasívű és csendes önpusztító buszozást tartom esélyesnek.
Ha valaki esetleg úgy gondolja, hogy elment az eszem és eléggé káros vagyok a világra már ahhoz, hogy tegyen is ellenem valamit, akkor egy huszáros mozdulattal hozzámvághat egy barna bőrkötéses, kicsit sárgás lapokkal telegyömöszölt könyvecskét és azon nyomban beszüntetem ezt a fajta világpusztító tevékenységem és átállok az agyhullámokkal történő pusztagulyásfőzésre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése