Ma sikerült otthon lennem egy kicsit a falumba. Az egész azzal kezdődött, hogy reggel elaludtam a vonatot majdnem, de szerencsére rászámoltam egy órát a reggeli útra, úgyhoy simán elértem a vonatot.
A vonat szerencsésen a városba vitt, úgyhogy felszerelkeztem koronával, euróval, utasbiztosítással, új bankszámlával. Aztán tettem egy szolid kört a tó körül, elmentem a kreszpark mellett is és eszembe ötlöttek mindenféle régi dolgok, amiket azzal a lánnyal csináltam ott, akivel aztán majdnem házasságkötést is csináltam egy kicsit messzebb. Akkor aztán ásókapa lennék most és akkor most azt ígérgetném, hogy a második házasságom nem fogom elrontani úgy, mint az elsőt, főleg azért, mert többet nem is házasodom. Erre a tesóm azt mondta, nosztalgiáztam. Egy picit azért jól esett, kezd hiányozni a kettesben létezés érzése, főleg ami előtte meg utána van. Aztán persze álmodtam is Nellikével, újraösszejövést. Egyszer azt mondta, amikor sétáltunk, hogy most már szar lenne neki, ha szakítanánk, mert bármerre jár, minden utcához, minden sarokhoz lenne kedves emléke, ami fájna, amikor arra megy.
Miután kibiztosítottam magam, szépen hazabuszoztam és gyors ebéd után az ágyból néztem Malackát a hőst. El is aludtam rajta rendesen, pedig szegény Malacka nagyon kitett magáért. Aztán gyors pakolás után kinéztem egy buszt, amivel simán elérem a vonatot.
Az még rendben van, hogy a buszmegállót ideiglenesen átrakták 50 méterrel előrébb és most lehet a napon állni, a buszt várva. Az már kevésbé, hogy a busz 20 percet késik, persze a megállóból elmozdulni nem lehet, mert senki más nem olyan hülye, hogy azzal a busszal menjen. Az még kevésbé, hogy a nagyon okos sofőr baszik megállni az áthelyett megállóban (a táblát is átrakták és jól látszik...), hanem simán továbbmegy és megáll a régi előtt, ahol éppen egy kurvanagy árok van az út szélén lerak egy embert és továbbmegy. Az árok azért van ott, mert az én pici falumban építik a szenyvízhálózatot már kb március óta. Már eléggé a munka vége felé tartanak, épp a bicikliút alját betonozzák (aztán pedig kirakják majd térkővel, ami nagyon szar lesz, mert mindenhol megsüllyed, biciklivel ráz, meg egyébként is miért nem lehet leaszfaltozni) már lassan 1 hete (amióta otthon vagyok kb 3 métert haladtak. A munkavégzés a következőképpen alakult. Egy munkás légkalapált, mint az állat. Egy munkás egy lapáttal lapátolta a szétlégkalapált betondarabokat halomba. Három munkás állt körülöttük, nézve, mikor próbál meglépni a légkalapács vagy a lapát vagy a betondarabok vagy a két dolgozó munkás. Néhány munkás pedig lapáttal és minden egyéb eszközzel sétálgatott fel alá a járdán. (Néha megunták és beültek az árnyékba) Így aztán hamar elkészül a bicikliút.
A további szépségek közé tartozik, hogy a kamionosokat nem érdekli, hogy van autópálya is ahol mehetnének, ők az összes falun mennek keresztül, olyan óvatosan, hogy érdemes a járda belső oldalán egyessével közlekedni, ha nem akarsz meghalni...
Aztán egy következő busszal sikerült eljutni Miskolcra. A Tiszaira 1 perccel a vonat indulása után sikerült megérkezni, amikor bemondták, hogy az egyes vágányról a szerelvény elment. Ez kb olyan, mint amikor tavaly VOLT fesztiválról ment haza a tömeg, a vonat teljesen dugig volt és indulás előtt bemondták, "Kedves utasainknak kellemes utazást kívánunk".
Szerencsére a MÁVnak most van valami akciója, hogyha hétfő-csütörtök vagy szombati napon veszel elsőolsztályú jegyet IC-re akkor nem kell pótjegyet fizetni, így aztán 200 forinttal olcsóbban jöttem első osztályon, mint rendesen.
Persze gazdagabb lettem egy kis napszúrással és a tudattal, hogy már ez sem képes úgy igazán kihozni a sodromból, pedig volt egy kb 1 perces időtartam, amikor a buszsofőrt kirángattam volna a buszból és a pofáját a buszmegállót jelző táblán próbáltam volna minnél egyenletesebben szétkenni. Aztán el is múlt.
Viszont érzem a készülő nagymenés előszelét magamban és a vonatból láttam a naplementét a Mátrával a háttérben. Most meg épp a rőtvörös félhold les rám. Egy hét alatt újra visszatér belém a lélek. Nagyon fogom utálni, amikor hazajövök és vissza kell szokni az itthonlétre.
A vonat szerencsésen a városba vitt, úgyhogy felszerelkeztem koronával, euróval, utasbiztosítással, új bankszámlával. Aztán tettem egy szolid kört a tó körül, elmentem a kreszpark mellett is és eszembe ötlöttek mindenféle régi dolgok, amiket azzal a lánnyal csináltam ott, akivel aztán majdnem házasságkötést is csináltam egy kicsit messzebb. Akkor aztán ásókapa lennék most és akkor most azt ígérgetném, hogy a második házasságom nem fogom elrontani úgy, mint az elsőt, főleg azért, mert többet nem is házasodom. Erre a tesóm azt mondta, nosztalgiáztam. Egy picit azért jól esett, kezd hiányozni a kettesben létezés érzése, főleg ami előtte meg utána van. Aztán persze álmodtam is Nellikével, újraösszejövést. Egyszer azt mondta, amikor sétáltunk, hogy most már szar lenne neki, ha szakítanánk, mert bármerre jár, minden utcához, minden sarokhoz lenne kedves emléke, ami fájna, amikor arra megy.
Miután kibiztosítottam magam, szépen hazabuszoztam és gyors ebéd után az ágyból néztem Malackát a hőst. El is aludtam rajta rendesen, pedig szegény Malacka nagyon kitett magáért. Aztán gyors pakolás után kinéztem egy buszt, amivel simán elérem a vonatot.
Az még rendben van, hogy a buszmegállót ideiglenesen átrakták 50 méterrel előrébb és most lehet a napon állni, a buszt várva. Az már kevésbé, hogy a busz 20 percet késik, persze a megállóból elmozdulni nem lehet, mert senki más nem olyan hülye, hogy azzal a busszal menjen. Az még kevésbé, hogy a nagyon okos sofőr baszik megállni az áthelyett megállóban (a táblát is átrakták és jól látszik...), hanem simán továbbmegy és megáll a régi előtt, ahol éppen egy kurvanagy árok van az út szélén lerak egy embert és továbbmegy. Az árok azért van ott, mert az én pici falumban építik a szenyvízhálózatot már kb március óta. Már eléggé a munka vége felé tartanak, épp a bicikliút alját betonozzák (aztán pedig kirakják majd térkővel, ami nagyon szar lesz, mert mindenhol megsüllyed, biciklivel ráz, meg egyébként is miért nem lehet leaszfaltozni) már lassan 1 hete (amióta otthon vagyok kb 3 métert haladtak. A munkavégzés a következőképpen alakult. Egy munkás légkalapált, mint az állat. Egy munkás egy lapáttal lapátolta a szétlégkalapált betondarabokat halomba. Három munkás állt körülöttük, nézve, mikor próbál meglépni a légkalapács vagy a lapát vagy a betondarabok vagy a két dolgozó munkás. Néhány munkás pedig lapáttal és minden egyéb eszközzel sétálgatott fel alá a járdán. (Néha megunták és beültek az árnyékba) Így aztán hamar elkészül a bicikliút.
A további szépségek közé tartozik, hogy a kamionosokat nem érdekli, hogy van autópálya is ahol mehetnének, ők az összes falun mennek keresztül, olyan óvatosan, hogy érdemes a járda belső oldalán egyessével közlekedni, ha nem akarsz meghalni...
Aztán egy következő busszal sikerült eljutni Miskolcra. A Tiszaira 1 perccel a vonat indulása után sikerült megérkezni, amikor bemondták, hogy az egyes vágányról a szerelvény elment. Ez kb olyan, mint amikor tavaly VOLT fesztiválról ment haza a tömeg, a vonat teljesen dugig volt és indulás előtt bemondták, "Kedves utasainknak kellemes utazást kívánunk".
Szerencsére a MÁVnak most van valami akciója, hogyha hétfő-csütörtök vagy szombati napon veszel elsőolsztályú jegyet IC-re akkor nem kell pótjegyet fizetni, így aztán 200 forinttal olcsóbban jöttem első osztályon, mint rendesen.
Persze gazdagabb lettem egy kis napszúrással és a tudattal, hogy már ez sem képes úgy igazán kihozni a sodromból, pedig volt egy kb 1 perces időtartam, amikor a buszsofőrt kirángattam volna a buszból és a pofáját a buszmegállót jelző táblán próbáltam volna minnél egyenletesebben szétkenni. Aztán el is múlt.
Viszont érzem a készülő nagymenés előszelét magamban és a vonatból láttam a naplementét a Mátrával a háttérben. Most meg épp a rőtvörös félhold les rám. Egy hét alatt újra visszatér belém a lélek. Nagyon fogom utálni, amikor hazajövök és vissza kell szokni az itthonlétre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése