Ugrás a fő tartalomra
Napfelkeltenézést tartok, bár itt elég sok a ház, amit miatt nem nagyon fogom látni. Közben a madarak teli torokból énekelnek odakinn.

Pénteken voltunk Rádayban. Csak én két mérnökúr és egy mérnökúrhölgy. Egyszer megérem, hogy mérnök leszek, bár a szoftverszabadalmak ügyének jelenlegi állása alapján ez talán nem is olyan derűs kilátás. Azért ettől függetlenül jól szórakoztunk, megvilágosodtam és lassan elkezdek megint bízni magamban.

Tegnap meg megejtettem a nyári nagytakarítást egy kis szobaátrendezéssel összekötve. Ha valakinek lenne valami ötlete, mit tudnék kezdeni egy nagy sárga üres fallal, akkor ne tartsa magában, mert lehet, hogy a vége valami óvodás rajz lesz, azzal az aláírással, hogy Lórika, 24 éves.

Holnap is megyek dolgozni, megint hagytam magam berángatni. Igaz, hogy nem nagyon van egyéb dolgom, de ki kellene pihenni az elmúlt két hónapot.

Ma rendberakom magam külsőleg, elmegyek bevásárolni, mert néhány dologból kezdenek kimerülni az itthoni készletek (viszont igazi T-Comos wcpapírunk van).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...