Ugrás a fő tartalomra
A tudomány mai állása szerint ebben a pillanatban le kellene esnie a fejemnek és hortyova aludnom kellene az asztal alatt. Ehelyett teljesen éberen és büdösen (még nem volt ma zuhanyzás) itt ülök és megint a régi zenék hatolnak az agyamba. Elalvásra nem is gondolok, csak a jövőre. A jövőre, ami megint szerteágazik és újabb párhuzamos világegyetemeket hoz létre hamarosan. Vajon amikor szerdán felkelek, melyikben találom majd magam.

Még sosem hagyott el lány, de okozott már olyan csalódást, amit talán azóta sem tudtam kiheverni. Mostmár elkezdem kiheverni... Nem nagyon ér ennyit, hogy ilyen sokáig bajom legyen miatta.

Megint találok olyan vonásokat magamban, ami egy kicsit megnyugtat és emlékzetet a nagyon régi dolgokra. És megint tud futkározni a hideg rajtam gondolatok miatt.

Az új ajtó elkészült, be lehet fáradni rajta kisasszony.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...