Ugrás a fő tartalomra
Csináltam ebédvacsorát és a lakótársam azt mondta rá, hogy "kurvajó". Plusz reggel óra ittam összesen három kávét, illetve két dupla adagot, de a második csak fele annyi kávéból volt, mint az első, úgyhogy az csak egynek számít és most kicsit sok energiám van, ami nem baj, mert mostmár tudom, hogy milyen feladatok lesznek a zh-n és azokat fogom majd megcsinálni, amint lesz hozzá erőm.

Amúgy viszont elég nagy baj, mert nem tudom, hogy fogok elaludni és megint álmomban álmodni, mivel jelenleg legalább háromszor le kéne ahhoz lőni, hogy meghaljak. Lehet, hogy négyszer.

Október 23 tiszteletére pedig ma egyszer eszembe jutott a forradalom, lehet jönni és megkövezni. (mindenki találjon ki valami okot, mert ok nélkül nem fogom hagyni magam és mielőtt elkezdődik, mindenkitől megkérdezem az ő saját külön bejáratú okát, ha meg nincs, akkor hazazavarom)

Egyenlőre nem tudom elképzelni, hogy megyek Törökországba, azt sem tudom mit vigyek, de az biztos, hogy sok vizet viszek, meg pénzt, meg útlevelet, meg tiszta alsót.

Kérek mindenkit vegye figyelembe, hogy három kávé van bennem és az sok. Majd amikor már három éve iszom napi három kávét, akkor kicsit jobb lesz a helyzet, addig is lehetőleg tartsatok ki. Vagy ne.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...