Ugrás a fő tartalomra
Ma varázsoltam egy vízhólyagot a tenyeremre egy fenyőfa polc segítségével. A polc már áll, normálisna mutat a szobában és a virágok sem fagytak meg eddig odakinn. Valami locsolási stratégiát ki kellene dolgozni, mert az egy héten egyszer locsolom őket talán nem a legjobb.

Hétfőn zh-t írok, ma addig jutottam el, hogy kinyomtattam a cuccot és az elejét elolvastam, a végét meg átfutottam, milyen jó dolgok is vannak benne. Főleg a kulcscsere protokollok nagyon izgalmasak, de mivel fogalmam sincs, hogy milyen feladatokra számítsak zhn így semmilyen értelmes tanulási módszert nem találtam ki, úgyhogy valószínűleg pótzh lesz a vége. Hétfőn emellett dolgozni is fogok, ami szintén nagyon szívderítő, de legalább lesz pénzem kifizetni a telefonszámlát, ha addig ki nem kapcsolnak.

Egyébként meg megvan a naplóm is, egyenlőre érintetlenül hever az ágyamban, nem tudom lesz-e erőm/kedvem/bármim elkezdeni. Biztos, hogy el kellene, mert van rengeteg olyan dolog, amihez tényleg senkinek semmi köze, de jó lenne, ha később tudnám, hogy volt ilyen a fejemben.

Este ettem pizzát, egyre inkább csökken az evőképességem, egy 32 centissel teljesen jóllaktam, sőt még mindig nem tudnék hason aludni.

Este Judithtal megnéztük a Blöfföt, de annyira nem tetszett, mint a Ravasz, bár nem volt rossz. Egyébként még mindig Gilmore nézésben vagyok, de már nem sokáig, lassan elérek a letöltött részek végére és kénytelen leszek beérni a heti egy résszel.

Ma kaptam két zenét is, az egyik a Hijo de la Luna, amire tavaly keringőztünk.

A virágállvány festése is nagyon jó lett, természetesen ott lefestettem, ahol nem kellett volna, viszont azokon a helyen, ahol úgy gondoltam nem fog látszani nem. Természetesen azok a részek jól látszanak.

Ennyire tele hassal és ennyire mozgásszegény életmód mellett a világ kifejezetten szar. Megyek is végre aludni, mert az úgy jó.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...