Ugrás a fő tartalomra
próbálok lyukat írni mindenkinek a hasába egyenlőre egészen jól sikerül a dolog, tudom, hogy össze vissza hibásak a szavak, meg hogy vannak olyan betűk is amik nem oda valók esetleg rossz a sorrend, de majd egyszer kijavítom őket, hogyha lesz rá időm, és a kezem nem lesz lemaradva az agyamhoz képest. Sajnos most teljesen le van, úgyhogy inkább azzal törődök, hogy utolérje. Még jó, hogy nem ceruzával kell írnom, mert így egy betű leírása korülbelül 0,4 másodpercet vesz igénybe úgy meg legalább 1 másodperc lenne és elég gyorsan behozhatatlan lemaradásra tenne szert a kezem a versenyben. Így legalább van egy pici ideje arra, hogy befogja az agyam. Ceruzával nem tudná és az lenne a vége, hogy reggel arra ébredek, hogy még mindig ír a kezem és mindenhol ceruzás írások vannak, aztán radírozhatnék éjt nappallá téve, vagy egyszerűen kijelenteném, hogy ez milyen trendi és akkor talán hagyhatnám így a szobát, sőt még több kávét kellene innom, hogy a lámpabúrára is tudjak írni, esetleg megvehetnék egy kávéfarmot, és minden reggel innék rengeteg kávét és odahordanmék mindenféle tárgyat, amin nincs semmi, csak valamilyen színű festés és az ellenkező színű tollal vagy ceruzával ráírnám ami eszembejut vagy azt, ami egy fél órával azelőtt volt eszemben, de csak most jutott el a kezemig, mivel kicsit az átviteli keresztmetszet, és feltorlódik a sok gondolat az idegpályákon. Lehet, hogy ki kellene fejleszteni némi átmeneti tárolót, esetleg egy tárolóagyat a kezem és álcázhatnám mondjuk bicepsznek, csak akkor az igen feltűnő lenne, hogy a villát is remegő kézzel emelem fel. Szóval aztán eladnám a tárgyakat amiken a fél órával azelőtti gondolatok vannak, és ebből szépen megélnék, csak lehet, hogy elég hamar meghalnék szívrohamban, vagy valami olyan betegségben ami attól van, hogy sok kávét iszom, esetleg attól, hogy a kezemben is agyak vannak és oda sok vér kell és nincs elég vérem, mert nem érek rá rendes vizet inni, csak kávét, mert mindenem a munka. Sőt így legalábbb háromszorosára nőne az agyvérzés kockázata, bár ha egy tárolóagy elvérzik, akkor még mindig ott van a másik és van időm újranöveszteni azt amelyik agyvérzett, bár addig a másiknak dupla annyi anyagot kellene tárolnia. Esetleg előfordul az az eset, hogy az egyik kezem sokkal előrébb van a másiknál és ennek beláthatatlan következményei lennének.

Most egy kicsit mintha jobb lenne, úgyhogy egyenlőre abba is hagyom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...