Ugrás a fő tartalomra

ha esetleg

Valamikor az találnám mondani neked, hogy elveszlek feleségül, röhögj ki. Azonnal és véglegesen. Aztán közölj valami olyasmit, hogy jobb lenne ha aludnék. Ha még másnap is ragaszkodom ehhez, akkor mégjobban röhögj ki.

Tegyük fel,valahogy sikerül meggyõzni téged arról, hogy komolyan gondolom. Ha még 1 hónap múlva is, akkor kezdj gyanakodni. Amikor már megvan a menyasszonyi ruhád, készen vannak a meghívók már van vagy 5 % esélyed. Ha a meghívókat már régen elvittük mindenkinek és kevesebb, mint egy hónap van az esküvõnkig, akkor az esélyek exponenciális növekedésnek indulnak, ekkor már 6 %-ra számíthatsz körülbelül.

Még mindig bírom ezt a terhelést, és ott állunk ketten. Nekem azt kellene mondani, hogy igen. Itt már vagy 50 % az esély ;). Esetleg azt mondom, hogy igen.

Ha még ez után egy évvel sem váltunk el, akkor lehet, hogy hosszúéletû lesz a dolog. A legjobb azonban, hogy sosem említed meg a házasságot. Akkor nem kezdek el hülyeségeken gondolkodni a kádban....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...