Elég jó nagy bundáskenyér evést tartottunk, két kiló kenyér és 24 tojás lett eltüntetve. Persze jöttek a és arra emlékeztek dolgok. Nem is nagyon fogom fel azt, hogy már 6 éve járok egyetemre. Majdnem mintha tegnap lett volna az elsõ félévem. Lassan sikerül majd az is eldönteni, melyik szakirányra menjek tovább. Szerencsére van még rá nagyjából egy fél évem, hogy eldöntsem.
A legrosszabb, hogy sosem akkor jutnak eszembe a dolgok, amikor van is a közelben valami olyan hely, ahol le lehetne õket írni. Egyszerûen nem ott vagyok ahol lennem kellene. Jó lenne már valami egyszerû jegyzetelõ dolog, amit utána csak hazajövök, beledugok a gépbe (esetleg nem dugom bele) és már szaladnak át a szöveg ide.
A legegyszerûbb a papír-ceruza megoldás. Csak ahhoz meg kellene valami megfelelõ méretû papír. Vagy én is mindenre fogok írni ami a kezembe kerül :).
Szép lassan itt van az ideje, hogy kielégítsem a testem igényeit és elfogadható állapotba hozzam magam.
Hogy miért is elem ? Egyszerû. Az elem én vagyok. Bizonyos dolgok feltöltenek. Zene, film, könyv, szerelem. Így elég jól szavakba tudom önteni a gondolataimat és ilyenkor akadnak is olyan gondolatok, amiket meg is éri szavakba önteni. Aztán ezeket néha elolvassák más emberek is, akik úgy gondolják ez feltölti õket. (-b- ez volt a fejemben, csak akkor még sokkal jobban hangzott ;)
Ma még be kell mennem a dékániba este pedig lesz egy remek netikai gyûlés.
A tegnapi nap folyamán sikerült átültetni a virágokat is, a ház aljában lévõ virágboltból lett még föld meg cserepek. Az eladó "kislány" elég szimpatikus volt. Gyakrabban kellene lemenni.
Egyébként a bambusz cserépjében igencsak érdekes dolgok voltak. Apró fehér ide-oda rohangászó fehér állatkák, amik össze-vissza pattogtak, ha rájuk fújtál egészen finoman. Állítólag valami pattogóbogár a nevük, és a nagy nedvesség miatt voltak benne a cserépben. Úgyhogy a bambusz napi fürdetését egyenlõre felfüggesztem, szegénynek be kell érnie kevesebb vízzel. A gyökérzete viszont igazán szépen fejlõdik.
Igazából tök mindegy mi leszek az életben. Annyi csak fontos számomra, hogy elhiggyem, hogy amit csinálok az nekem jó, vagy késõbb jó lesz emiatt. Ezzel a tudattal majdnem bármit el tudok viselni hosszú idõn keresztül. Ilyenkor a lázadó pillanatok a legrosszabbak. Amikor kidühöngöm magam a jelenlegi rossz miatt, megfogadom, hogy nem csinálom tovább, de a végére mindig sikerül meggyõzni magam, hogy ezt még most nem szabad abbahagyni, ezért meg ezért meg ezért és ha eleget várok akkor utána jobb lesz.
A betegségben elértem az a pontot, amikor az agyam rájött, hogy ezt biztosan nem éli túl és kétségbeesetten próbál menekülni az orromon keresztül. A legjobban a két zsebkendõ/perc szakaszt szeretem a legjobban és a teljesen széjjeldörgöltem már az orrom és szép piros meg hámlik is egy kicsit szakaszt majdnem ugyanennyire.
Tegnap persze volt egy kevés sorozatfüggés is, megjött a következõ SG-1 rész. Kellemes volt kifejezetten, bár az egyik fõszereplõ egy egészen picit meghalt, úgyhogy rejtély hogyan fog újraéledni.
Az egyik vállam teljesen ki van készülve. Egyszerûen fáj. Nem tudom mit akar ezzel a tudtomra adni, de igazán találhatna valami alternatív kommunikációs formát, ha valami közlendõje van. Mondjuk növeszthetne szájat. Legalább nem unatkoznék akkor sem, ha egyedül lennék itthon. Azért ez mégsem olyan jó ötlet. A többi testrészem is rájönne, hogy milyen jó is, ha szájat növesztenek, aztán nem tudnék tõlük aludni, meg elég idiótán is néznék ki.
A legrosszabb, hogy sosem akkor jutnak eszembe a dolgok, amikor van is a közelben valami olyan hely, ahol le lehetne õket írni. Egyszerûen nem ott vagyok ahol lennem kellene. Jó lenne már valami egyszerû jegyzetelõ dolog, amit utána csak hazajövök, beledugok a gépbe (esetleg nem dugom bele) és már szaladnak át a szöveg ide.
A legegyszerûbb a papír-ceruza megoldás. Csak ahhoz meg kellene valami megfelelõ méretû papír. Vagy én is mindenre fogok írni ami a kezembe kerül :).
Szép lassan itt van az ideje, hogy kielégítsem a testem igényeit és elfogadható állapotba hozzam magam.
Hogy miért is elem ? Egyszerû. Az elem én vagyok. Bizonyos dolgok feltöltenek. Zene, film, könyv, szerelem. Így elég jól szavakba tudom önteni a gondolataimat és ilyenkor akadnak is olyan gondolatok, amiket meg is éri szavakba önteni. Aztán ezeket néha elolvassák más emberek is, akik úgy gondolják ez feltölti õket. (-b- ez volt a fejemben, csak akkor még sokkal jobban hangzott ;)
Ma még be kell mennem a dékániba este pedig lesz egy remek netikai gyûlés.
A tegnapi nap folyamán sikerült átültetni a virágokat is, a ház aljában lévõ virágboltból lett még föld meg cserepek. Az eladó "kislány" elég szimpatikus volt. Gyakrabban kellene lemenni.
Egyébként a bambusz cserépjében igencsak érdekes dolgok voltak. Apró fehér ide-oda rohangászó fehér állatkák, amik össze-vissza pattogtak, ha rájuk fújtál egészen finoman. Állítólag valami pattogóbogár a nevük, és a nagy nedvesség miatt voltak benne a cserépben. Úgyhogy a bambusz napi fürdetését egyenlõre felfüggesztem, szegénynek be kell érnie kevesebb vízzel. A gyökérzete viszont igazán szépen fejlõdik.
Igazából tök mindegy mi leszek az életben. Annyi csak fontos számomra, hogy elhiggyem, hogy amit csinálok az nekem jó, vagy késõbb jó lesz emiatt. Ezzel a tudattal majdnem bármit el tudok viselni hosszú idõn keresztül. Ilyenkor a lázadó pillanatok a legrosszabbak. Amikor kidühöngöm magam a jelenlegi rossz miatt, megfogadom, hogy nem csinálom tovább, de a végére mindig sikerül meggyõzni magam, hogy ezt még most nem szabad abbahagyni, ezért meg ezért meg ezért és ha eleget várok akkor utána jobb lesz.
A betegségben elértem az a pontot, amikor az agyam rájött, hogy ezt biztosan nem éli túl és kétségbeesetten próbál menekülni az orromon keresztül. A legjobban a két zsebkendõ/perc szakaszt szeretem a legjobban és a teljesen széjjeldörgöltem már az orrom és szép piros meg hámlik is egy kicsit szakaszt majdnem ugyanennyire.
Tegnap persze volt egy kevés sorozatfüggés is, megjött a következõ SG-1 rész. Kellemes volt kifejezetten, bár az egyik fõszereplõ egy egészen picit meghalt, úgyhogy rejtély hogyan fog újraéledni.
Az egyik vállam teljesen ki van készülve. Egyszerûen fáj. Nem tudom mit akar ezzel a tudtomra adni, de igazán találhatna valami alternatív kommunikációs formát, ha valami közlendõje van. Mondjuk növeszthetne szájat. Legalább nem unatkoznék akkor sem, ha egyedül lennék itthon. Azért ez mégsem olyan jó ötlet. A többi testrészem is rájönne, hogy milyen jó is, ha szájat növesztenek, aztán nem tudnék tõlük aludni, meg elég idiótán is néznék ki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése