Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal, találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled, a fájdalommal, a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni: a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...
igen.... �n is r�akadtam p�r napja, a kedvencem a "cicalelkem r�zsasz�n vir�goskertje".
VálaszTörlésha t�nyleg n� �rja azt a blogot, gyan�tom � az, akire minden negat�v, n�kkel szembeni sztereot�pia igaz... :) j�,j� nem �t�lkezek... biztos kedves l�ny � is, csak nagyon k�l�nb�z�nk... :)))
Szerintem ha ez nem egy vicc, akkor jobb, ha elkezdek keservesen s�rni.
VálaszTörlés