Ugrás a fő tartalomra

megvilágosodásfélerész

Ez most itt az lesz. Mert bizony néha ezt is elérem, aztán megint, megint, megint. Remélem legközelebb nem nagyon fogom elfelejteni a mostanit, mert ennek most talán van is értelme. Nem arra ad választ, hogy mit csináljak az életben, csak arra, hogy minek blogolok. Egyszerûen kommunikációs kényszerem van. Egyszerûek ki akarnak jönni belõlem a szavak és azt akarják, hogy valaki másnak a belsejében elindítsanak valamit. Nagyjából bármit indíthatnak el, a lényeg, hogy jöjjenek rá vissza másik szavak. Aztán ez így menjen tovább.

Eredetileg csak olyanféle, ezt csináltam akkor és emlékezzek rá blognak indult, de majdnem sosem olvastam el a régi dolgaimat. Lehet, hogy most meg kellene ezt tenni és tanulni belõlük. Brumm brumm, akarom vissza magamat az elejére amikor még hittem az örök szerelemben meg abban a bugyuta lányban, akit Nellinek hívnak :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...